Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály et al.: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Budapest, 1939)

III. RÉSZ - A MAGYARTÜZÉR FÉNYKÉPCSARNOKA - Tábornokok, törzstisztek, főtisztek és zászlósok.

meghódítása után Luck vidékére került és itt szervezték át az üteget a nehéz ezred 2. ütegévé. Az ezred­del együtt Erdélybe került, majd visszarendelték s előbb a 6. vár­tüzérezred 3. sz. 30.5-es mozsárüteg­nél, majd megrokkanva az 5., ké­sőbb pedig a 16. k. nehéz tüzérezred kötelékében Pólában teljesített szol­gálatot már mint főhadnagy. Ki­tüntetései: ezüst és bronz S. L. a kard., K. cs. k. és H. e. é. Makláry (Macourek) Béla vitéz, oki. gazda, Malert, tisztv., száza­dos. 1889. Nemesnebolysza. Bevo­nult a mozgósításkor mint had­nagy a szegedi 5. h. tüzéroszt.-hoz. Lekerült a szerb harctérre s ott végigharcolta az első és második offenzívát. 1915 dec.-ben az orosz hadszíntérre vitték, ahol Kowei környékén álló harcokban küzdött, majd Wr.­Neustadtban elvégezte a repülőmegfigyelő tanfolyamot.­­ Mint megfigyelő tiszt az olasz had­színtéren az Isonzónál, 1917 ősztől 1918 júl.-ig pedig Albániában küz­dött mint pilótatiszt. Ezután az 1. számú vadászrepülőszázad parancs­noka volt az összeomlásig. 5 hiva­talosan elismert légigyőzelme van. Kitüntetései: a Mária Terézia-rend által adományozott tiszti arany vil. érem, III. o. kat. érd. ker., ezüst és bronz S. L. és a magyar érd. é. a III. o. Vaskorona-rend kisebbített alakjában, K. cs. k., H. e. é., II. o. német vasker. és osztr. H. e. é. Mály Dezső dr., Pestvármegye ár­vaszéki ülnöke, százados. 1877, Te­mesvár. 1900 okt.-től 1901 szept. 31-ig egyéves önkéntes, a temesvári 7. k. hadtest tüzérezrednél. Mint tartalékos hadapród, zászlós és hadnagy az eperjesi 18. sz. k. táb. ágyúsezred és a honvédségnél a lu­gosi h. gy. e. kötelékébe tartozott. 1914 aug. 1-én a temesvári 34. táb. tarackezredhez vonult be hadnagyi rendfokozattal. Részt vett 1914 ok­tóber—novemberben a Szerbia el­leni harcokban, majd ettől 1918 feb­ruárig az orosz harctéren mint pa­rancsőrtiszt, ütegtiszt és lőszerosz­lopparancsnok a 34. k. tábori nehéz tüzérezred kötelékében. 1918 febr.­ban lett százados. Kitüntetései: bronz S. L. a kard., K. cs. k. és II. e. é. Mann Kálmán dr., csonopjai, OTI aligazgató, százados. 1886, Szeged. 1903-ban vonult be mint e. é. é. a 7. k. lovastüzérosztályhoz. Leszerelt 1904-ben mint hdj. tűzmester. 1914 aug. 2-án hadnagyi rendfokozatban az 1/11. lovastüzérosztályhoz vonult be. Aug. 20-án az orosz harctérre indult. Kamionkától kezdve részt­vett a lembergi stb. ütközetekben Krakkóig, majd az előnyomulásban Iwangorod felé, a visszavonulásban a Kárpátokig, majd a gorlicei át­törésben, utána az előnyomulásban Lembergen, Przemiyslin keresztül Kowelig. 1915 aug.-ban megbetege­dett. 1916 ápr.-ban a felállított 2/5. lovastüzérosztállyal ismét az orosz harctérre ment a Zalesciky hídfő­höz mint az 1. üteg elsőtisztje. •— Résztvett az aknai áttörésben és a visszavonulásban Kőrösmezőig. Itt lőszertelepparancsnoki megbízást kapott. Innen Bukovinába került Jákobénihez. Itt volt 1917 aug. vé­géig. Ekkor Szegedre a pótüteghez rendelték, majd 1918 márc.-ban fel­mentették. Kitüntetései: ezüst és bronz S. L. a kard., K. cs. k. és H. e. é. Mariette Emil gazd. főfelügyelő, százados. 1879. önkéntesi évét 1899-1900-ban a 16. k. tab. tüzérezrednél szolgálta. A világháború idején mint hadnagy ismét régi ezredéhez vo­nult be. 1915 márc. 3-ig a pótütegnél teljesített szolgálatot. Ekkor mint főhadnagy az 1. sz. népf. tüzérdan­dár kötelékében kikerült az orosz harctérre. Harctéri beosztásában volt elsőtiszt, később ütegparancs­nok. 1915 okt. végén rokkanttá vált. Ezután mint segédszolgálatos a Lo­sonc és Losoncvidéki hadfelszerelési gyárak parancsnoka volt az össze­omlásig. Kitüntetései: S. L. a kard., K. cs. k., Seb. é., H. e. é. és egy jub. e. é. Majer Jenő rt.-i igazgató, had­nagy. 1896, Gyulafalva. 1915 máj. 17-én vonult be a 4-es hegyi tüzé­rekhez. 1916 dec.-ben kikerült az orosz frontra a Dorna-Wattra-Kim­polun­g közti szakaszra. Egy ízben könnyebben megsebesült. 1918 már­ciusban az olasz harctérre vitték, ahol 1918 jún. 13-ig küzdött. A for­radalom kitörése Budapesten érte. A K. cs. k. és H. e. é. tulajdonosa. Markó István kőfaragómester, kő­ipartelep tulajdonosa. 1891, Kecs­kemét. Bevonult 1915 májusban a budapesti 4-es nehéz tarackos diví­zióhoz Varasdra. Ugyanott végezte a tisztiiskolát is. Harctéri szolgá­lata két ízben összesen 13 hónap. Részt vett a 8. k. tábori tüzérezred 2. és 4. ütegével az 1916 évi május— novemberi offenzívában és állóhar­caiban (Cima dei Laghi, Mte Pira­fora, Hétközség, Dolomitok). A K. cs. k. tulajdonsa Markovich Aladár dr., székesfő­városi tanácsjegyző, főhadnagy. — 1889, Ürmény. 1914 aug. 1-én vonult be Nyitrára a 4. h. tüzérezredhez. Innen Érsekújvárra került, majd a tisztiiskola elvégzése után 1915 feb­ruárban kikerült az orosz harctér­re a San-folyó partján levő Dver­nyik község alá. 1915 márc. 21-én gránát légnyomást szenvedett. 1915 novemberében ismét az orosz harc­térre került. Ezúttal Wolhiyniában harcolt. A román hadüzenet után a Tölgyesi szoroshoz irányították.­­ 1917 nyarán megbetegedett. 1918 ele­jén az olasz hadszíntér piavei vo­nalára vezényelték egy különít­ménnyel. Onnan a pótkerethez tért vissza. A harctéren állandóan raj­vonalban teljesített szolgálatot rész­ben mint telefontiszt, részben pe­dig mint felderítőtiszt. Kitünteté­sei: 6, 3-szor és K. cs. k.­­ Marsovszky György dr., vitéz, varsófalvi és jablonfalvi volt hírlap­író, százados. 1894. Felcsut. 1914 aug. 1-én vonult be a 12. k. táb. ágyús­ezredhez. 1915 jan. 15-én kiment az orosz harctérre s ott résztvett a dunajeci áttörésben, a lucki offen­zíva kivédésében stb. 1916 ápr.-ban betegen hadikórházba került. 1917 jan. elején a román frontra vitték a Put­na völgyébe a 31. táb. ágyús­ezredhez. Itt küzdött az orosz kü­lönbékéig. 1918 februárban az olasz frontra vitték a Montellóhoz meg­figyelő tisztnek. 1918 ápr.-ban ismét megbetegedett. 1918 aug.-ban újra az olasz hadszíntérre került s a görzi tankezrednél érte az össze­omlás. Kitüntetései: Os, Br., K. cs. k., ezüst és bronz S. L. a kard. iga­zolás alatt. 1929 jun. 16-án vitézzé avattatott Elhunyt 1937 aug. 2-án. Marschalkó Teof­il nemes, hírlap­író, a Nemzeti Újság munkatársa, hadnagy. 1894, Budapest. 1914 okt.­ben vonult be mint e. é. é. a pozso­nyi 14. k. táb. ágyúsezredhez. Ké­sőbb a 31. k. táb. ágyúsezredhez ke­rült. Harcolt Szerbiában a Macken­sen-féle offenzívában, majd Dél-Tirolban. Innen Galíciába vitték. Ezután Erdélyben és Bukovinában küzdött, ahol 1917 okt. 6-án súlyo­san megsebesült és orosz hadifog­ságba esett, ahonnan szökés útján 1918 máj. 1-én érkezett vissza. Az összeomlásig kórházi kezelésben ré­szesült. Kitüntetései: 111. oszt. kat. érd. ker., Br., K. cs. k., Seb. é. Martens Caesar, birodalmi lovag, rt.-i titkár, főhadnagy. 1898. Mező­hegyes. Önként való jelentkezés folytán 1915 nov. 3-án vonult be Szegedre az 1. h. bov. tüzérosztály­hoz. 1916 okt.-ben az 1/11. 1. t. osz­tállyal az orosz harctérre indult a Galujzia utáni állásba. Részt vett az 1916.17. telén a rokitnói mocsárvi­déken folyt harcokban. 1917 április 3-án a toboli ütközetben, az 1917 nyári bukovinai előnyomulásban stb. 1918 febr.-tól az olasz fronton harcolt, 1918 jún. 27-én a Montello körüli harcokban Canallo-Vittorió­nál megsebesült. A forradalom ki­törése a budapesti Vöröskereszt kórházban érte. Kitüntetései: bronz S. L. a kard., Oi, O2, Br. 2-szer, K. cs. k., Seb. é., H. e. é., II o. vaske­reszt, I. és II. o. érd. é. Mártony János, rt.-i cégvezető, c. főhadnagy. 1897, Budapest. 1915 ok­tóberben vonult be a 12. k. táb. tüzérezredhez. Budapesten végezte a tisztiiskolát, 1916 máj. 25-én ment ki az orosz harctérre a 4. üteggel. Részt vett az 1916-os Lopuszló, Zwi­zsin, Markopol, Batkov stb. körüli harcokban. 1917 elején az erdélyi hadszíntérre vitték a Tölgyesi-szo­roshoz, majd Csernovitz környékére került. 1918 elején az olasz frontra a Piavehez irányították, ahol részt­vett az 1918 jún. 15-i montellói nagy offenzívában. 1918 jún. 23-án megsebesült. Felgyógyulása után a póttesthez vonult be s ott érte az összeomlás. Leszerelt 1918 dec. 12-én. Kitüntetései: III. o. kat. érd. ker., 62, Br., K. cs. k. és Seb. é. Mártony József dr., ügyvéd, fő­hadnagy. 1894, Budapest. Harctéri szolgálatot teljesített 1915-ben Szer­biában a 4. k. hegyi tüzérezrednél, 1916-tól 1918-ig Dél-Tirolban és a venesiai hegyi fronton a 20. k. he­gyi tüzérosztálynál. Kitüntetései: S. L. a kard. és K. cs. k. Mautner Viktor fatermelő, száza­dos: 1891, Budapest. Bevonult a mozgósításkor mint zászlós az 1. h. táb. tüzérezredhez Budapestre. In­nen a 3. h. 1. e.-hez helyezték át Eperjesre. Mint a Zagoroczky-féle különítmény tisztje ő volt a monar­chia első páncélvonatparancsnoka. E beosztásában a IV. hadtest visz­szavonulását fedezte a Stryjtől egé­szen a Beszkidekig. Ezután vissza­helyezték a 3. tüzérezredhez s itt mint ütegelsőtiszt résztvett ezredé­nek összes harcaiban. 1916 nyarán a Brussilow-féle offenzívában már ütegparancsnok. Innen a román 31

Next