Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály et al.: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Budapest, 1939)

III. RÉSZ - A MAGYARTÜZÉR FÉNYKÉPCSARNOKA - Tábornokok, törzstisztek, főtisztek és zászlósok.

sze, hadnagy. *1893, Kaposvár. 1914 okt. 26-án vonult be mint e. é. é. a 12. k. tábori ágyúsezredhez Klagen­furtba. A tisztiiskolát Nagyszeben­ben végezte a 12. t. á. ezr. köteléké­ben. 1915-ben kikerült az orosz harctérre s ott részt vett az uzsoki és gorlicei harcokban. 1915 jún.­ban lett hadapród. Ekkor áthelyez­ték a nagyváradi 34. (19.) ágyúsez­redhez. Részt vett a második szerb hadjáratban 1915 dec. végéig­. Innen az üteggel Aradra került, majd a 21. k. hegyi tüzérezreddé átalakul­va, 1916 jan.-ban a Lovcsenhez ke­rült. Itt részt vett a montenegrói és albániai előnyomulásban 1917 aug.­ig. 1917 aug.-ban betegen kórházba került. Később a bpesti 4/72. hegyi­tüzérezredhez vezényelték az olasz hadszíntérre. 1918 jún.-ban részt vett az utolsó olasz offenzívában, majd az eperjesi 3/39. h. tüzérezredhez he­lyezték át. Innen maláriával ism­ét kórházba került, ahol az összeom­lás is érte. Leszerelt 1918 nov.-ben. Kitüntetései: 0-3, Br., K. cs. k. és H. e. é. Móricz Ernő dr., técsői, szövetke­zeti főtisztviselő, hadnagy. *1898: Pocsaj. 1916-ban végezte az önkén­tes iskolát Temesváron. 1917 jan.­ban bevonult a 34. k. tüzérezred 2. ütegéhez Kőrösmező környékére.­­ Részt vett az ottani álló harcokban, Bukovina felszabadításában és Uk­rajna megszállásában. 1918 május havában az olasz hadszíntér piavei vonalára került. 1918 július havá­ban a Montellóval szemben harcolt csapatok egyik Ballon századához vezényelték, ahol többrendbeli légi­harcot élt át és az olasz offenzíva előkészítésére értékes megfigyelé­seket adott tovább. 1918 szept.-ben súlyosan megbetegedett. Kitünteté­sei: 62, Br. és K. cs. k. Moskovits Béla dr., vegyészmér­nök, főhadnagy. *1893, Nagyvárad. 1915 jan.-ban vonult be mint e. é. é. a 19. k. tüzérezredhez Nagyváradra. 1916 febr.-ban lekerült az olasz harc­térre az 5. pótüteghez. Innen az orosz frontra vitték Krakkóba, majd ismét az olasz hadszíntérre került, ahol részt vett az assiagói és a Hétközség fennsíkján vívott har­cokban. 1916-ban a Brussilov-féle offenzíva után Kőrösmezőre ment az üteggel. 1917-ben a 32-es tüzérek­hez a tábori tarackhoz osztották be és annak kötelékében az orosz fronton a Zborov körüli offenzívá­ban vett részt Huzijatinig. Később a 153. tüzérüteghez került, amellyel az olasz hadszíntéren a Cisno völ­gyében harcolt 1918 aug.-ig. Ekkor 2 havi tanulmányi szabadságra ment Berlinbe, ahol oklevelet nyert. Leszerelt 1918 nov.-ben Nagyvára­don. Kitüntetései: ezüst és bronz S. L., O., O., K. cs. k., Seb. é. Mosch Béla igazgató, a svájci konzul titkára, hadnagy. *1889, Bu­dapest, 1915 jan.-ban vonult be a 6. vártüzérezredhez Budapestre. 1915 nov.-ben lekerült az olasz harctér­re, ahol részt vett a IX., X., XI. és XII. Isonzó-csatákban, a tolmeini áttörésben, a piavei és tombai ak­ciókban. Az 52. t. tüzérezreddel részt vett az 1918 jún. 15-i nagy of­fenzívában is Assiagónál. 36 hóna­pi frontszolgálat után 1918 okt.-ben jött haza az olasz hadszíntérről. — Kitüntetései: 62, Br., K. cs. k., né­met nagy ezüst, vit. é. és a H. e. é. Motsidlovszky Elek dr., rt.-i igaz­gató, főhadnagy. *1891, Oravicabá­nya. Bevonult 1914-ben a mozgósí­táskor a 8. h. táb. ágyúsezredhez. Harcolt előbb az orosz fronton, ahol részt vett a rohatini, a második lem­bergi csatában, a San melletti, a kárpáti téli harcokban, a gorlicei áttörésben és az ezt követő előnyo­mulásban. 1915 jún.-ban az olasz hadszíntérre került és ott a II., III., IV., V., VI., VII., VIII. és IX. Isonzó-csatákat küzdötte végig, az­tán Wolhyniába vitték, ahonnan a 20.B. hegyi tarack üteggel vissza­ment az olasz harctérre. Ezúttal a XII. és XIII. isonzói csatákban harcolt és részt vett az előnyomu­lásban (Tagliamento, Piave). Ki­tüntetései: ezüst S. L. 2-szer, bronz S. L., Br. és K. cs. k. Mozolovszky Sándor min. o. taná­csos, főhadnagy. *1885, Máramaros­sziget. Bevonult 1914 júl. 28-án a 18. k. táb. tüzérezredhez Eperjesre mint zászlós. Aug.-ban a 4. üteggel kike­rült az orosz harctérre. Ott részt­vett a Tomasov stb. körüli harcok­ban 1915 jan. végéig. Ekkor meg­betegedett. Később az olasz had­színtérre vitték a 21. k. táb. tüzér­ezredhez. Részt vett a III. isonzói csatában. A IV.-ben 1915 dec.-ben megsebesült. Felgyógyulása után ismét az olasz hadszíntéren talál­juk a Doberdón. 1916 nov.-ben az orosz harctérre vitték mint ütegpa­rancsnokot a 15. táb. tarack ezred kötelékében. Később a 74. h. tüzér­dandárhoz beosztva 1917 szept.-től a román fronton harcolt. Itt 1918 feb­ruárig lőszeroszlopparancsnok. 1918 májustól az olasz hadszíntéren küz­dött az összeomlásig. 1918 nov. 4-én olasz hadifogságba esett, ahonnan 1919 szept. végén került haza. Ki­tüntetései: bronz S. L. a kard., K. cs. k., Seb. é. és H. e. é. Muraközy Árpád dr., ügyvéd, had­nagy. *1895, Ráckeve. A világhábo­rúban küzdött Dél-Tirolban a Colb­ricon-Piccolo, a Monte-Marm­olatta, a Colbricon-Maggiore, San Mage­rito körül a­­XX. hadtest 3. hegyi dandár, 7. vártüzér álj. 2. aknavető üteg Asiago, Arsiero stb. alatt, a Hétközség fennsíkján a 11. nehéz tüzérezred kötelékében az 1918 ja­nuári monte-tombai ütközetben. A gyulafehérvári 2. tüzérezred állo­mányában Albániában harcolt az összeomlásig. A Br. és K. cs. k. tu­lajdonosa. Müller Jenő tisztviselő, hadnagy. *1894: Olaszliszka, Bevonult 1914-ben a losonci 16. táb. ágyúsezredhez. Küzdött az olasz, szerb, orosz és végül ismét az olasz hadszíntéren. Az olasz harctéren a doberdói, as­siagói és piavei harcokban, a szerb harcvonalon a második offenzívá­ban és az orosz hadszíntéren a bu­kovinai és egyéb harcokban vett részt. A Monte-Casinonál 34 hó­napi harctéri szolgálat után olasz hadifogságba esett. Kitüntetései: S. L. a kard., Cs. K. cs. k. és H. e. é. Müller László vegyészmérnök, gyá­ros, főhadnagy. *1895, Budapest. Be­vonult 1916-ban a 2. k. vártüzér zászlóaljhoz Budapestre. A tiszti­iskola elvégzése után rövid ideig Albániában volt, majd a honvédtü­zérséghez áthelyezve és a hegyi tü­zérosztályhoz (2/39) beosztva előbb az orosz, később a román fronton harcolt. A Gyimesi szorosnál, Mo­gyoróson mint megfigyelő küzdött. 1918 májusban az olasz harctérre került a Tonale-szoroshoz. Front­szolgálata összesen 20 hónap. Ki­tüntetései: S. L. a hdm. és kard., 62, Br. 2-szer, K. cs. k., magyar és osztrák H. e. é. Münnich Aladár, jánosvölgyi, aranysarkantyús vitéz, oki. épí­tészmérnök, százados. *1891, Szepes-Igló. 1908—09-ben e. é. é. a 4. k. lov. tüzérosztálynál. A háború kitörése­kor mint hadnagy vonult be csa­pattestéhez, ahol megszakítás nél­kül a háború utolsó napjáig szol­gált, állandóan a tűzvonalban mint a 2. üteg felderítő tisztje, majd sza­kaszparancsnok, elsőtiszt, másfél évig mint ütegparancsnok, átmene­tileg osztályparancsnok. Ezrede 10. k. lov. tüzérezred lett. Részt vett a lembergi csatában, a lim­anowai csa­ta középpontjában a Kagerer-üteg mellett volt; harcolt Bukovinában, V­olhyniában, Erdélyben, a Piave­nél, Assiagónál stb. Szóval a 10. lovashadosztály összes harcaiban részt vett. Csíkszeredán IV. Károly király kézfogással tüntette ki és a koronázáskor aranysarkantyús vi­tézzé avatta. Kitüntetései: arany­sarkantyús vit., III. o. Vaskorona­rend a hdm. és kard., III. o. kat. érd. ker. a hdm. és kard., a legfel­sőbb dics. elismerés a kard., 3-szor, K. cs. k., kat. érd. é. Nagy Andor dr., orvos, a Biró Dá­niel kórház asszisztense, zászlós. — 1899, Miskolc. Bevonult 1917 márc. 10-én a 26. k. hegyi tüzérezredhez. A tisztiiskola elvégzése után Nagy­disznódra került a póttesthez. 1917 dec.-ben az olasz fronton küzdő 4. üteghez vezényelték. Végigharcolta a piavei offenzívát, majd az átala­kult 35-ös hegyi tüzérészt. 2. sz. ütegével a francia harctérre került a Verdun körüli szakaszra. Itt volt az összeomlásig. Kitüntetései: Or, Br., K. cs. k. és H. e. é. Nagy Barnabás dr., felsőőri, ny. szolgabíró, százados. *1895, Bony­hád. 1914 nov.-ben önként vonult be mint e. é. e. a 16. táb. ágyúsezred­hez. 1915 máj. 1-én került ki az orosz frontra. Itt a 6. ütegnél 1916 dec. 20-ig megszakítás nélkül telje­sített harctéri szolgálatot. Innen Losoncra rendelték a pótkerethez. 1917 febr.-ban a 14. k. hegyi tüzér­ezredhez Zirminghofenbe, majd Wörglbe, innen az olasz hadszín­térre vitték, ahol súlyosan megbe­tegedett. Felépülése után Eszékre a 7-esekhez osztották be. Innen a 62. nehéz tarack keretében az olasz hadszíntérre került s ott Feltrében teljesített szolgálatot az összeom­lásig. Kitüntetései: ezüst és bronz S. L. a kard., Br. és K. cs. k. Nagy Dezső peremartoni, m. tiszt­viselő, főhadnagy. *1881, Temesvár. 1914 júl. 30-án vonult be a temesvári 32. k. táb. tüzérezredhez mint had­nagy. Innen áthelyezték a pétervá­radi 5-ös vártüzérezredhez. Ezzel ment a szerb harctérre a Szávához. 1916 máj.-ban visszakerült a 32-es póttesthez, ahonnan áthelyezték Bu­dapestre a 31-esekhez. Innen a kör­möcbányai tüzérezredhez osztották be, amellyel 1916 okt.-ben a román harctérre vitték. Részt vett a Val- 33

Next