Doromby József – Reé László (szerk.): A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története (Budapest, 1939)

Második rész. Az 1914-1918. évi világháború - Támadóharcok - Nyáry Iván: Az 1916. évi nyári tiroli támádó hadművelet.

— kellemetlen tűzzel oldalozó — állását s lehetővé tett ezáltal, hogy szomszédai tovább folytassák az előnyomulást. Kovács Gyula zászlós, aki egy, a előnyomulás közben az ellenség által már teljesen bekerített szakaszt mentett meg rohamozó félszáza­dával a biztos fogságbajutástól. A bámulatos teljesítmények száma az előnyo­mulás folyamán egyre növekedett. A magyar gya­logság kitartóan és fáradhatatlanul harcolt, csodá­latraméltóan küzdte le a nehéz sziklás és járhatat­lan terep minden akadályát. Az ellenséges tűz köz­ben egyre növekedett, újabb és újabb ellenséges ütegek érkeztek a veszélyeztetett pontokra. A rengeteg veszteség a támadó kedvet és len­dületet még mindig nem tudta megtörni. Különö­sen kimagasló teljesítmény dicséri a máramaros­szigeti 85. gyalogezred I. zászlóaljának két száza­dát, amelyek csodálatraméltó hősiességgel május 25-én megmászták és elfoglalták a Cm. Dodici és a Cm. Maora szikláit. Az ijedten menekülő ellenség összeköttetése a Lugana völgye felé ezzel megsza­kadt. Ugyanezen a napon hajtotta végre a gyula­fehérvári 50. gyalogezred is a híres, Mt. Cimone elleni támadást. Az ellenséges állások előtt a táma­dók hatalmas drótakadályba ütköztek. Ezen kel­lett magukat ellenséges tűzben átküzdeniök. Hősi önfeláldozással hajtották végre a magyar bakák most is ezt a nehéz feladatot. Szinte pillanatok alatt vetették magukat az ellenségre, a szöges dró­toktól összetépett ruhában, véres testtel, de bátor szívvel vívták a kemény kézitusát. Végre hosszú és kimerítő küzdelem után, estig sikerült a most is elkeseredett vitézséggel védekező alpini zászlóalja­kat állásaikból kiszorítani. A veszteség súlyos volt, de a gyulafehérvári 50-es bakák kezén több száz fogoly, 4 géppuska és 5 löveg maradt a győzelem bizonyságaként! Az út a völgy, a végső cél felé azonban még most sem nyílt meg, azt a Mt. Cavioso­n megkapasz­kodott ellenség zárta el. Ezt a magaslatot csak másnap sikerült elfoglalni, úgyhogy a legelső jár­őrök csak 27-én érték el Arsiero-t. Ezekkel a harcokkal tulajdonképpen a dél-tiroli offenzíva első része befejezést is nyert. A ked­vezőtlen időjárás által okozott rövid szünet után kezdődhetett csak meg a második nagy támadás, mely az Asiago és Arsiero birtokáért vívott har­cokban érte el tetőpontját. Ennek folyamán, 1916 május 31-én, a cs. és kir. békéscsabai 101. gyalogezred I. és III. zászlóalja aratott fényes győzelmet, amennyiben az olasz 1. és 2. gárdaezred állásai ellen támadott és az e.­len­ség makacs és vitéz ellenállása ellenére rohammal elfoglalta a Monte Belmonte-t. Hiába követett ellentámadás ellentámadást, a magyar gyalogság itt is keményen tartotta magát, sőt a többnapi küzdelem után, június 3-án a 101-esek ismét előretörtek és csodálatraméltó bra­vúrral végrehajtott rohammal elfoglalták Malga della Cava-t. Ugyanekkor a marosvásárhelyi 23. és az aradi 28. vadászzászlóaljak a Fondi-tól dél- Állásunk a Zagna Torta-n 1916 nyarán.

Next