Magyar hősök 1914-1916
MAGYAR EZREDEK BESZAMOLOJA KIVÁLÓ HŐSEIKRŐL
elmúlt akkor már s a 44-esek így épségben és ellenségtől tisztán adták át a Cseremhát a pihent 19-es és 26-os ezredeknek. Négy napig pihentek a 44-esek és vártak a pótlásra, aztán újra ők szállták meg a Cseremhát, ahol százával temették el a levegőmérgező hullákat. A somogyiak, illetve tolnaiak végleg feltartóztatták az orosz áradatot, amíg aztán a gorlicei áttörés nem következett . . . Nagy, véres munkát végeztek a 44-esek Krupiecnél is, ahol arra kaptak parancsot, hogy mindenáron át kell törni az orosz frontot. Reggel, a borongós őszi időben, az oroszok kezdték az ágyúzást, de ez csak a fele mindennapos reggeli üdvözlésnek bizonyult. Kilenc órakor az egész 44-es ezred kiugrott a födözékből és öt perc alatt mögötte maradt a nyolcszáz lépés távolság, amely az orosz állásoktól elválasztotta. Az első zászlóaljat Reichardt kapitány vezette, elől szaladva dsidából átalakított zöld botjával. Vakmerően vezette századát Ballaskó Alfréd főhadnagy is, aki halálosan megsebesült. A roham azonban gyönyörűen sikerült, az élve maradt oroszok egytől-egyig megadták magukat, az áttörés megtörtént. A 44-esek nemcsak az Ung-völgyét tudták megvédeni, hanem győzelmesen előre is tudtak nyomulni az idegen földön A 44-esek sok diadala közt meg kell említeni a dobrotvári nagy csatát is, a Bug balpartján, Kamionka-Strumilova és Lokai közt. A község keleti kijárójánál széles, erős fahíd kötötte össze a folyó két partját és ez a hídfő az orosz védelmi vonalnak egyetlen erőssége volt Kamionka és Lokai közt. Természeti fekvése valósággal predesztinálta is erre két magaslat közt. Az első rohamot éjszakának idején egy egészen fiatal zászlós, a 18 éves Ferri Béla vezette. A felriasztott oroszok a drótakadályok mögül ezrével röpítették a halálgolyókat, négy gépfegyverük zakatolt egyszerre és sok jó roszsei-bakát megölt, köztük Ferrí zászlóst is, akit egész csomó gépfegyvergolyó talált. Hajnali három órakor véget ért a roham. Az állásokat védő orosz csapatok nagy részét lefegyverezve, csoportokban hajtották maguk előtt a 44-esek. Csak kevés orosz tudott elmenekülni a lángban álló falun át a Bug hidja felé, amelyet az utolsó átvonuló csapat felgyújtott maga mögött. Nagyon kitüntette magát itt a 3-ik bosnyák ezred is, amely a háború kezdete óta csaknem mindig együtt harcolt a 44-esekkel. Itt sebesült meg és kapott vitézségi érmet, a bosnyákok egyik legbátrabb hadapródja, Varga Dezső budapesti hírlapíró is. Estére pedig elkészült egy hosszú sor sor, közte az első a következő jellemző felírással: Itt pihen FERRI BÉLA a 44-es rosseb-ezred hős zászlósa élt 18 évet. Az Isten nyugosztalja haló poraiban. Budapesti honvédek. A pesti katonák, mérnökök, jogászok, tanárok, hivatalnokok (mint zászlósok, hadnagyok), munkások, iparosok, kereskedők (mint szakaszvezetők, tizedesek és közemberek) az 1-ső honvéd-gyalogezred rettenetes harcaiban a Doberdón és a Monte San Michelén nemcsak megállották a helyüket, hanem bámulatos, örök csudálatunkra méltó haditetteket vittek véghez. Amikor a Hofer-jelentés másfél esztendőn át ismételten felemlítette a Monte San Michele és Monte San Martino véres és veszteségteljes küzdelmeit, valamelyikén a két halálhegynek mindig pesti honvédek verték vissza, cudar közelharcokban is, a túlnyomó ellenséget. Az ezred naplóját olvasva, megelevenednek előttünk a három isonzoi csata meg sok száz közben eső és utána következő vállalkozás borzalmas éjszakái és hajnalai, hűséges képét kapjuk a budapesti fiúk irgalmatlan szenvedéseinek, katonák páratlan vitézségének, akiket békés polgári foglalkozásukból tépett ki a háború forgószele és sodort olyan helyzetekbe, amikről otthon nem is álmodhattak. Itt a nép verekszik, a pesti nép, akinek hozzátartozóit láttuk a másik, nem kevésbbé keserves fronton megadással, türelemmel viselni a háborús élet otthoni megpróbáltatásait . Revisnyei Reviczky László alezredes, az első honvédgyalogezred parancsnoka a következőkben ismerteti velünk vitéz ezredének ténykedéseit a hadjárat alatt: — A budapesti első honvédgyalogezred 1914 augusztus 22-ikén (a 20-ik honvédhadosztály kötelékében) ment el az orosz harctérre. Dicsőséges részt vett a Lemberg körüli harcokban. Az ismételt előnyomulás után a Chyrov, a Sanocany-erdő és Grodovice területén vívott véres harcokban tűnt ki. A hátrahúzódásnál a hadosztály visszavonulását nagy hősiességgel fedezte, különösen Sanok védelménél. A 3-ik hadseregnek 1914 decemberében Przemysl felszabadításáért megkezdett előnyomulásában, a Dukla-szoros megnyitása, Miesto-Piestovo és Krosnó elfoglalása fűződik az első ezred sikerteljes működéséhez. Az 1914—15. évi téli kárpáti harcokban az orosz túlerő feltartóztatása céljából az Olyka völgyében február elejétől májusig szakadatlan harcokat vívott. 1915 május 9-ikén a Veretysovmagaslat elfoglalásával az oroszokat Magyarország határáról végleg kiűzte. 1915 május 22-ikén Przemysl alól (Kopce községtől) az olasz határra Karinthiába, ismét július 4-ikén az Isonzó frontra, a Doberdó-fensíkra rendeltetett, ahol július 6-ikától 26-ikáig a 11-ik 136