Magyar hősök 1914-1916

MAGYAR EZREDEK BESZAMOLOJA KIVÁLÓ HŐSEIKRŐL

elmúlt akkor már s a 44-esek így épségben és ellenségtől tisztán adták át a Cseremhát a pi­hent 19-es és 26-os ezredeknek. Négy napig pihentek a 44-esek és vártak a pótlásra,­­ aztán újra ők szállták meg a Cseremhát, ahol százá­val temették el a levegőmérgező hullákat. A so­mogyiak, illetve tolnaiak végleg feltartóztatták az orosz áradatot, amíg aztán a gorlicei áttörés nem következett . . . Nagy, véres munkát végeztek a 44-esek Kru­piecnél is, ahol arra kaptak parancsot, hogy mindenáron át kell törni az orosz frontot. Reg­gel, a borongós őszi időben, az oroszok kezd­ték az ágyúzást, de ez csak a fele mindennapos reggeli üdvözlésnek bizonyult. Kilenc órakor az egész 44-es ezred kiugrott a födözékből és öt perc alatt mögötte maradt a nyolcszáz lépés távolság, amely az orosz állásoktól elválasztotta. Az első zászlóaljat Reichardt kapitány vezette, elől szaladva dsidából átalakított zöld botjával. Vakmerően vezette századát Ballaskó Alfréd főhadnagy is, aki halálosan megsebesült. A ro­ham azonban gyönyörűen sikerült, az élve ma­radt oroszok egytől-egyig megadták magukat, az áttörés megtörtént. A 44-esek nemcsak az Ung-völgyét tudták megvédeni, hanem győzel­mesen előre is tudtak nyomulni az idegen földön A 44-esek sok diadala közt meg kell emlí­teni a dobrotvári nagy csatát is, a Bug bal­partján, Kamionka-Strumilova és Lokai közt. A község keleti kijárójánál széles, erős fahíd kö­tötte össze a folyó két partját és ez a hídfő az orosz védelmi vonalnak egyetlen erőssége volt Kamionka és Lokai közt. Természeti fekvése valósággal predesztinálta is erre két magaslat közt. Az első rohamot éjszakának idején egy egészen fiatal zászlós, a 18 éves Ferri Béla ve­zette. A felriasztott oroszok a drótakadályok mögül ezrével röpítették a halálgolyókat, négy gépfegyverük zakatolt egyszerre és sok jó rosz­sei-bakát megölt, köztük Ferrí zászlóst is, akit egész csomó gépfegyvergolyó talált. Hajnali há­rom órakor véget ért a roham. Az állásokat védő orosz csapatok nagy részét lefegyverezve, csoportokban hajtották maguk előtt a 44-esek. Csak kevés orosz tudott elmenekülni a lángban álló falun át a Bug hidja felé, amelyet az utolsó átvonuló csapat felgyújtott maga mögött. Na­gyon kitüntette magát itt a 3-ik bosnyák ezred is, amely a háború kezdete óta csaknem mindig együtt harcolt a 44-esekkel. Itt sebesült meg és kapott vitézségi érmet, a bosnyákok egyik leg­bátrabb hadapródja, Varga Dezső budapesti hír­lapíró is. Estére pedig elkészült egy hosszú sor sor, közte az első a következő jellemző felírással: Itt pihen FERRI BÉLA a 44-es rosseb-ezred hős zászlósa élt 18 évet. Az Isten nyugosztalja haló poraiban. Budapesti honvédek. A pesti katonák, mérnökök, jogászok, taná­rok, hivatalnokok (mint zászlósok, hadnagyok), munkások, iparosok, kereskedők (mint szakasz­vezetők, tizedesek és közemberek) az 1-ső hon­véd-gyalogezred rettenetes harcaiban a Doberdón és a Monte San Michelén nemcsak megállották a helyüket, hanem bámulatos, örök csudála­tunkra méltó haditetteket vittek véghez. Amikor a Hofer-jelentés másfél esztendőn át ismételten felemlítette a Monte San Michele és Monte San Martino véres és veszteségteljes küzdelmeit, vala­melyikén a két halálhegynek mindig pesti hon­védek verték vissza, cudar közelharcokban is, a túlnyomó ellenséget. Az ezred naplóját olvasva, megelevenednek előttünk a három isonzoi csata meg sok száz közben eső és utána következő vál­lalkozás borzalmas éjszakái és hajnalai, hűséges képét kapjuk a budapesti fiúk irgalmatlan szen­vedéseinek, katonák páratlan vitézségének, aki­ket békés polgári foglalkozásukból tépett ki a háború forgószele és sodort olyan helyzetekbe, amikről otthon nem is álmodhattak. Itt a nép verekszik, a pesti nép, akinek hozzátartozóit láttuk a másik, nem kevésbbé keserves fronton megadással, türelemmel viselni a háborús élet otthoni megpróbáltatásait . Revisnyei Reviczky László alezredes, az első honvédgyalogezred parancsnoka a következők­ben ismerteti velünk vitéz ezredének ténykedéseit a hadjárat alatt: — A budapesti első honvédgyalogezred 1914 augusztus 22-ikén (a 20-ik honvédhadosztály kötelékében) ment el az orosz harctérre. Dicső­séges részt vett a Lemberg körüli harcokban. Az ismételt előnyomulás után a Chyrov, a Sanocany-erdő és Grodovice területén vívott véres harcokban tűnt ki. A hátrahúzódásnál a hadosztály visszavonulását nagy hősiességgel fedezte, különösen Sanok védelménél. A 3-ik hadseregnek 1914 decemberében Przemysl fel­szabadításáért megkezdett előnyomulásában, a Dukla-szoros megnyitása, Miesto-Piestovo és Krosnó elfoglalása fűződik az első ezred siker­teljes működéséhez. Az 1914—15. évi téli kárpáti harcokban az orosz túlerő feltartóztatása céljából az Olyka völgyében február elejétől májusig szakadatlan harcokat vívott. 1915 május 9-ikén a Veretysov­magaslat elfoglalásával az oroszokat Magyar­ország határáról végleg kiűzte. 1915 május 22-ikén Przemysl alól (Kopce községtől) az olasz határra Karinthiába, ismét július 4-ikén az Isonzó frontra, a Doberdó-fensíkra rendeltetett, ahol július 6-ikától 26-ikáig a 11-ik 136

Next