Az osztrák-magyar dunai hajóhad a világháborúban 1914-1918
A szerző előszava
A szerző előszava: Nagy folyami hajóhadunk háborús tevékenységének első leírása »Ausztria-Magyarország dunai flotillája az 1914—1917-iki háborús években« című munka a közös hadügyminisztérium tengerészeti osztályának befolyása alatt készült és naplószerű jegyzeteimen alapult. Mint aki a víziharcokban személyesen részt vettem, azoknak összefüggését a szárazföldi eseményekkel csak annyiban vehettem figyelembe, amennyiben az utóbbiak a hadszíntér folyamszakaszán történtek, tehát személyes tapasztalat, vagy a hajóhadparancsnokság jelentései alapján tudomásomra jutott. Hajómon, ahol az eseményeket leírtam, nem is volt alkalmam idegen források felhasználására. Midőn hire ment, hogy a dunai hajóhad történelmén dolgozom, sok vizi és szárazföldi szemtanútól kaptam olyan fényképet, mely a megértést nemcsak a laikus olvasó számára könnyíti meg, hanem bizonyítéka az események megbízható leírásának is. Midőn a könyv 1917-ben megjelent, nem hittem, hogy annak még hosszabb folytatása lesz, de azért tovább írtam naplómat úgy, hogy az 1917 és 1918-iki háborús évek kézirata röviddel a háború befejezése után már készen volt. Bár az első kiadás gyorsan elfogyott, nem gondoltam új kiadásra. Annál kevésbbé, mert a háborús irodalom iránt az érdeklődés — még szakkörökben is — rohamosan apadt. Tényleg csak rövid tanulmányok és füzetek jelentek meg a flottilla háborús szerepléséről. Tulajdonképpen a haditengerészszövetség érdemes elnökének barátságos unszolására határoztam el a kiegészített munka új kiadását. Bajtársam, Dittrich Bruno sorhajókapitány, haditengerészetünk tradíciójának lelkes őre, a kevésbbé ismert dunai flottillát is szóhoz akarta juttatni, összeköttetésbe lépett a tengeri háborúról irt mű kiadójával és nevemben be is fejezte a tárgyalásokat. Természetes, hogy művem új kiadása, mint a tengeri háborúról irt mű kiegészítése, is ehhez alkalmazkodik. Foglalkozik azonkívül ama nagyobb szárazföldi hadműveletekkel is, amelyek a folyami harcok indító okai voltak. Az átdolgozásban legjobb munkatársam volt Sokol Hans Hugo sorhajóhadnagy, tengeri háborúnk kitűnő krónikása.1 Munkatársamat, Sokol Hans Hugó sz. k. sorhajóhadnagyot, a haditengerészeti irodalom terén kifejtett eredményes működéséért az Osztrák Szövetségi elnök az Osztrák Érdemrend lovagkeresztjével tüntette ki. Ez egyszersmind jelen műben kifejtett hasznos közreműködésének elismerése is.