Julier Ferenc: A Magyar Szemle könyvei 7. A világháború magyar szemmel 1914-1918
1915: A KÖZPONTI HATALMAK EGYSÉGES TÁMADÁSÁNAK ÉVE - GORLICE
109 A GORLICEI CSATA TERVE nagyobb és legvéresebb, de sikertelen tengerparti küzdelmét, amely több százezernyi katonájukat emésztette el. A Dardanellák birtokáért való küzdelem állandóan nyugtalanította Falkenhaynt, aki Conraddal szemben ismételten visszatért arra a gondolatra, hogy mindenekelőtt Szerbiát kell leverni, s ezzel kell megnyitni az utat Törökország felé, mert különben a támogatás nélkül maradt török haderő összeroskad. Conrad azonban egészen helyesen az orosz haderő elintézését tartotta az első feladatnak. Erre végre a húsvéti csata után reákerült a sor. GORLICE HADITERV Április 1.-én, a húsvéti csata legizgalmasabb időszakában, amikor Bőhm-Ermolli serege az orosz nyomás elől kénytelen volt a Kárpátok mögé hátrálni és amikor Olaszország felől megsokasodtak a nyugtalanító hírek, Conrad azzal a javaslattal fordult Falkenhaynhoz, hogy a Kárpátokban segítsen, mégpedig vagy adjon egy hadosztályt Bőhm-Ermolli arcvonalának megtámasztására, vagy adjon nagyobb haderőket a Gorlice irányában intézendő támadáshoz. Gorlice, a Boroevic és József Ferdinánd főherceg arcvonalai érintkezési helyével szemben, a Kárpátokat északról kísérő hegyvidékben fekvő városka, jelentette az orosz arcvonal törési pontjának környékét, amennyiben Dimitrijev Radko seregének Dunajec-Biala-menti, nyugat felé néző arcvonala Gorlicétől délre kanyarodott a duklai horpadás, azaz dél felé. A Gorlicén át Przemysl irányában gondolt támadás tehát az orosz Dunajec-Biala-menti (galíciai) arcvonal áttörése után az orosz kárpáti arcvonal oldalát találta és ezt a San-Dnyeszter mögé való hátrálásra kényszeríthette. Ezzel a mi kárpáti arcvonalunkat mentesíthette az orosz nyomás alól.