Julier Ferenc: A Magyar Szemle könyvei 7. A világháború magyar szemmel 1914-1918

1915: A KÖZPONTI HATALMAK EGYSÉGES TÁMADÁSÁNAK ÉVE - AZ ŐSZI ISONZO-CSATÁK

AZ ŐSZI ISONZO-CSATÁK Ebből következett az, hogy 1916 folyamán további orosz támadásokkal kell számolni. Másrészt Pflanzer-Baltin seregének kitartása reményt nyújtott arra, hogy arcvonalunk többi része is megállja helyét,­­ ha a harcot tartalékokkal tudjuk táplálni. AZ ŐSZI ISONZO-CSATÁK Az olasz seregeknek a veszteségteljes második Isonzo-csata után hosszabb pihenésre volt szükségük. Cadorna nagy csalódással látta, hogy két nagy csatában tett erőfeszítéseivel sem tudta a német-magyar-osztrák haderőknek Gorlicénél megkezdett diadalmenetét megállítani. Sőt már azzal is számolnia kellett, hogy a központi hatalmak az oroszok elinté­zése után felszabaduló tartalékaikkal az olasz haderőt veszik sorra. Ezért Cadorna a védelemre készült fel. Csak mikor bizonyossággá vált Cadorna előtt, hogy Conrad tartalékait a rownoi hadjárat felemésztette és hogy Falkenhayn tartalékai Szerbia ellen fordultak, szánta el magát arra, hogy az Isonzo vonalát újból megrohanja. A támadás mellett szólt az is, hogy csak ez segíthetett a bajbajutott szerbeken, amennyiben Conradot esetleg arra bírhatta, hogy a szerb hadszintérről erőket toljon át az Isonzo mellé. Cadorna annyiban helyesen számított, hogy Boroevic seregét Conrad az északi hadszintéren kivívott sikerek dacára sem erő­síthette meg. Leküldte ugyan az északi hadszintérről a 2. Isonzo­csata vége felé a gráci hadtestet, de aztán később elvonta innen — Belgrád ellen — a VIII. hadtestet. Október 15.-én, mikor Kövess serege már Belgrádtól délre állt, kezdte meg Cadorna a Kun hegytömbtől a tengerig terjedő vonalban a támadást, a 3. Isonzo-csatát. Ennek során rendkívül véres küzdelmekre került sor. A harc a legnagyobb hevességgel a doberdói fensikon dúlt, ahol József főherceg a temesvári és a

Next