Julier Ferenc: A Magyar Szemle könyvei 7. A világháború magyar szemmel 1914-1918
1915: A KÖZPONTI HATALMAK EGYSÉGES TÁMADÁSÁNAK ÉVE - GORLICE
FALKEHHATH HADVEZETÉSE 123 hogy ezzel néhány hónapra nyugalmat szerezzen. A kezdetben kitűzött célt el is érte. Az orosz déli szárny meghátrált. De mikor a központi hatalmak seregei a gorlicei áttörés kiaknázásában Lembergen túljutottak, kibontakozott a lehetősége annak, hogy az orosz arcvonal közepe és északi szárnya is romlásba sodortassék. Conrad és Hindenburg azon a nézeten voltak, hogy a két szárny felől intézett megkerülő hadművelettel kell az orosz arcvonalt összeroppantani, mert a frontális támadás döntő eredményt nem hozhat. Falkenhayn túlzott óvatosságának, az ő „korlátozott célok elérésére irányuló hadvezetésének" és az ebből eredőleg szükségessé vált, veszteségteljes „áttörő" csatáknak rovására lehet írni, hogy a hátrálásokban és ellenlökések ügyes végrehajtásában jeleskedő orosz haderő 1915-ben nem tört le, hanem 1916-ban új életre ébredhetett. Másrészt méltányolni kell azokat az okokat, amelyek Falkenhaynt óvatosságra késztették. Nem akarta kockáztatni azt, hogy az oroszok esetleges leverése közben nyugaton a német arcvonal helyrehozhatatlanul áttöressék. A gorlicei hadjárat első napjaiban, május 9.-én egy-egy francia és angol sereg Arrastól kétoldalt rohanta meg a német állásokat. A támadást ugyan a német arcvonal június második felére is elhúzódó küzdelmekben kivédte, de Falkenhayn augusztus elején biztos híreket kapott arról, hogy a franciák és az angolok rövidesen újabb, nagyobb támadásra fognak indulni. A török hadszíntéren is feszült volt a helyzet. Augusztus elején egy új angol sereg szállt a Gallipoli félsziget nyugati oldalán, Anaforta közelében partra. Itt Musztafa Kemál hadtestének erélyes ellentámadása ugyan megmentette a Dardanellákat, amennyiben megakadályozta, hogy a partraszállt angol sereg a félsziget belseje felé tért nyerjen, de az antantnak ez az