A világháború története 1914-1918

II. RÉSZ - HADI ESEMÉNYEK 1915-BEN. - A Dardanellák ostroma.

HADI ESEMÉNYEK 1914-BEN: 1119 félszigeten Seddalbahrná­l és Teke Bur­unnál partraszállván, megkezdték a Dardanellák szárazföldi és tengeri együttes ostromát. A Hamilton angol tábornok parancsnoksága alá helyezett szárazföldi ostromló had­sereg eleinte 90,000 emberből állott. De mivel ezekkel eredményt elérni nem tudott, erősbítéseket kapott és így ereje 200,000 főre emelkedett. A török védősereget Simon von Sanders német lovassági tábornok, török tábornagy vezérelte valóban elismerésre méltó körültekintéssel és sikerrel. Neki eleinte a hat hadosztályból alakított 5. török hadsereg állott rendelkezésre, és pedig mind a Gallipoli-félszigeten, mind pedig az ázsiai parton. Később a védelemben összesen 22 török hadosztály vett részt. Az entente szárazföldi és tengeri kudarcának sorozata még akkor sem szűnt meg, amikor a hadműveleteket támogató tengeri erők egységeinek száma hatvanra szaporodott. Amikor azután a Besszariá­ban összegyűjtött 150,000 főnyi orosz erő a gorlicei áttörés következményeként se­gítségül nem jöhetett, és miután a köz­ponti hatalmak haderőinek egy része 1915 október és november havában Szerbiát is elfoglalván, Bulgárián át közvetlen össze­köttetésbe jutottak Törökországgal, angol javaslatra, épp akkor határozta el az en­tente a vállalat félbeszakítását, amikor november havában a törökök nagyszabású támadó hadműveletek révén az entente csapatait a tengerbe óhajtották vetni. Erre tehát már nem kerülhetett sor, mert az entente elégtelen erőkkel, meggondolatlanul kezdett és igen nagy veszteségekkel kapcsolatos ostromát abbahagyta és december 20-án Anaforra, 1916 január 4-én pedig Seddalbahr alól csapatait elszállította. A félsziget védelmezésében 1915 végén egy négy ágyúból álló 24 cm-es osztrák-magyar motorosüteg és egy 15 cm-es messzehordó ágyúsütegünk vett részt. Bár a tízhónapos, elkeseredéssel vívott rettenetes harcban a török seregtesteknek 66,000 halottjuk és 152,000 sebesültjük volt, az eredmény katonailag nagyjelentőségűnek mondható, mert a mellett, hogy a török hadsereg nem remélt ütőképességéről tett tanúságot, az entente a háború későbbi időszakában itt többé hadi vállatba bocsájtkozni nem merészkedett, vagyis Törökország haderőinek nagy részét más hadszíntereken alkalmazhatta. A Dardanellák ostroma.

Next