A világháború története 1914-1918

II. RÉSZ - TÖRÖKORSZÁG RÉSZVÉTELE A VILÁGHÁBORÚBAN.

TÖRÖKORSZÁG RÉSZVÉTELE A VILÁGHÁBORÚBAN. 213 a török fegyveres hatalmat újjászervezik. Minthogy azonban önmaguk erre képtelenek voltak, a haderők szervezésében és kiképzésében kiváló eredményeket felmutató Német­országgal kötöttek 1913-ban olyan irányú egyességet, hogy az kiváló tisztjeiből alakított missziójával megsegíti az újjászervezés igen nehéz munkáját. Bár 1914 elejétől kezdve lázas sietséggel dolgoztak a török fegyveres erő kiépítésén, a világháború kitöréséig elterjedt csupán tíz hónap alatt tökéletes eredmény nem jöhetett létre, de mégis cso­dálatra méltóan annyira megszilárdult és fejlődött minden, hogy a török seregtestek a lehető legmostohább körülmények között is négy éven át verekedni voltak képesek. Hogy Törökország minő okok miatt zárta el 1914 augusztus 5-én a Dardanellákat, azt a szárazföldi hadiesemények 1915-i fejezetében találja meg az olvasó. Most tehát csak azokat a körülményeket vázoljuk, amelyek a későbbi események megértése végett feltétlenül szükségesek. 1914 augusztus 2-án Törökország bizonyos katonai esetekre nézve Németországgal egyességet kötött. Ennélfogva a német katonai misszió tagjai, élükön Simon von Sanders német tábornokkal, Törökországban maradtak. Augusztus 7-én befogadta Törökország a Szicíliából hozzá menekült Goeben és Breslau nevű német gyorscirkálókat és az entente nagy bosszúságára kinyilatkoztatta, hogy megvásárolta őket az Angliában lefoglalt csatahajók helyébe. És néhány napra reá csakugyan Sultan Javus Selim és Mihhili nevek alatt beiktatta őket a török flotta csatahajói közé. Augusztus 28-án Törökország el­rendelte fegyveres ereje mozgósítását. Közben, a semlegesség folytán visszamaradt entente diplomáciai képviselői, vala­mint Törökország között megindult a harc a végből, hogy a német katonai misszió eltávolíttassék. A küzdelem az entente vereségével végződött, amire a Limpus tenger­nagy vezetése alatt működő angol tengerészeti misszió augusztus 15-én eltávozott Kon­stantinápolyból. Erre a török flotta parancsnoka Souchon német tengernagy lett. A had­üzenetig lezajlott további események a Dardanellák ostroma című fejezetünkben talál­hatók meg. Törökország általában ugyanolyan helyzetben volt a világháború kitörésekor, mint a központi hatalmak: nevezetesen vele szemben is érvényre jutott az entente-nak bekerítő politikája, vagyis minden irányban ellenséges államok által körülfogottan, elszige­telten állott. Ez a körülmény az amúgy is nagy kiterjedésű és mostoha térszíni körülmé­nyekkel kísért birodalomra nézve felette hátrányos volt, annál is inkább, mivel hadi­ipara tekintetében messze elmaradt a kor kívánalmai mögött. A török szárazföldi fegyveres erőinek Ázsiában alakított seregtestei Örményország­ban az oroszok, Mezopotámiában Anglia haderői ellen és végül előbb a Szinai-félszigeten, később pedig Palesztinában ugyancsak az angolok vezette seregtestek ellen szállottak harcba. Hedzsaszba­n és Aden környékén alárendelt jelentőségű harcok voltak. Bár a szent háború kihirdetése sikerrel nem járt, Törökország a háborúban erején felül kilenc hadsereget állított fel. A haderők főparancsnoka Enver pasa hadügyminiszter volt. A hadműveletek irányításában és vezetésében azonban nagy szerepet játszottak a Limán

Next