A világháború története 1914-1918
II. RÉSZ - TÖRÖKORSZÁG RÉSZVÉTELE A VILÁGHÁBORÚBAN. - A török hadsereg összeomlása Palesztinában.
270 A VILÁGHÁBORÚ TÖRTÉNETE, ahol a vele szembenálló angol erőkkel, úgy ahogy, addig tartotta magát, amíg a háború véget ért. Nyugat-Arábiában, El-Hedzsaszban és Jemenben, Húszein arab serifnek 1916-ban Törökországtól való elszakadásáig, a szent városok és a Hedzsasz-vasút védelmezésére rendelt 4. török hadosztály biztosította a török szultán fennhatóságát. De amikor Huszein elpártolt Törökországtól, és amikor az angol zsoldos Egyiptomban toborozott fegyveres erők is átkeltek a Vörös-tengeren, Mekka elveszett a törökökre nézve. A kisázsiai partvidék védelmére rendelt török erők eseményeit csak azért említjük meg, mert soraikban a Törökországba rendelt osztrák-magyar tüzérség részei is szerepeltek. 1915-ben az entente-hatalmakat annyira lefoglalta a Dardanellák ostroma, hogy Kisázsiában se partraszállani, se hadműveleteket kezdeni képesek nem voltak. A tengerpart hossza mintegy 2000 kilométer volt, amelyet igen csekély török védősereg figyelt meg. A partot kísérő szigetek az entente birtokában voltak. Az 1915/16-i balsikerű gallipoli vállalkozás után azonban az entente már szemet vetett a kisázsiai partvidékre is, így a szmirnai öbölben Koesten szigetén az angolok voltak az urak, tehát mindenrendű hajózást lehetetlenné tettek. Június 4-én a törökök rajtaütéssel visszafoglalták a szigetet. Ennél a vállalkozásnál az osztrák-magyar tüzérség nehéztarackos ütegének egy része (Manouschek százados) dicséretreméltóan kivette a maga részét. Az üteg másik része Tenedos szigetével szemben vonult fel a parton, ahol a háború végéig többször hatásosan szerepelt. 1917 január 10-én a törökök rajtaütöttek a Rhodostól keletre fekvő Mais szigetén, ami tökéletesen sikerült. 1918 március havától kezdve pedig, amikor Palesztinában indultak meg a döntő hadműveletek, Kisázsiában már csak alárendelt erők maradtak meg a partvidék védelmezése végett. A török hadsereg összeomlása Palesztinában. A Szuezi-csatorna ellen 1916-ban intézett utolsó török támadás után — mivel a törökök most már csakis a puszta védelemre szorultak — az angolok hozzáláttak Palesztina és Szíria meghódításához. Céljukat három irányból megindított fegyveres erőkkel óhajtották elérni. És pedig a Szuezi-csatornától Palesztina határáig kiépített vasút hoszszában Gaza városa felé, azután délről a vöröstengeri El-Akabából Bir-el-Saba irányába, és végül a Nyugat-Arábiából Maan városára előretörő Huszein serif fölkelő arabjaival. A hadjáratban a földközitengeri angol flottának is szerepet szántak, amelynek a Gaza felé előnyomuló szárazföldi csoportot kellett támogatnia közvetve és partraszállásokkal közvetlenül. A puszta védelemre szorított törökök Gaza—Bir-el-Saba—Holt-tenger és Maan vonalában készültek fel a védelemre, és pedig csupán 18,000 emberrel! A Földközi-tenger mellékén 1917-ben támadni kezdő angol oszlop előnyomulása révén elsősorban is a gázai csaták jöttek létre. Az elsőben (március 25—27.) a tetemes