A világháború amilyennek én láttam, 2. kötet
TÉLI ÁLOM.
a támadást megismételték. A flotta ismét befutott a Dardanellákba, miután ott azonban néhány csatahajóját elvesztette, a többi pedig többé-kevésbbé megsérült, a tengerszoros megnyitása nem sikerült és a flotta újból kénytelen volt visszavonulni. Az entente ezzel a kudarccal azonban még nem adta fel a tengerszoros megnyitására irányuló tervét. Most az entente hadvezetősége a flotta újabb akciójának egy 10.000 fősől álló expedíciós hadsereggel való támogatását határozta el. Az új terv, amelyet a francia és angol hadvezetőség közösen dolgozott ki, lényegében abból állott, hogy Konstantinápolyt szárazföldi haderőkkel elfoglaltatja és ezáltal a Dardanellákat a flotta számára is megnyitja. Az entente a sikert egy, az ázsiai partok és Gallipoli-félsziget ellen intézett egyidejű támadástól várta. A törökök még idejében neszét vették annak, hogy az entente Konstantinápolynak szárazföldön át való megtámadására készül és a német Limán v. Sanders pasa vezetése alatt, fővárosuk védelmére felkészültek. Limán v. Sandersnek e célra öt hadosztály állott rendelkezésére, amelyeket két csoportban akként helyezett el, hogy három hadosztály a Dardanellák európai, két hadosztály pedig az ázsiai tengerpartot védte. Április 25-ével az egyesült ellenséges flották tényleg a Dardanellák előtt megjelentek és partra tették az Egyiptomban összeállított expedíciós angol-francia hadsereget. Az expedíciós hadsereg a flották védelme alatt Gallipoli-félszigetén és a Dardanellák ázsiai oldalán szállott partra. Amíg azonban az angolok a félsziget déli részén befészkelhették magukat, addig a török védelem a Koum-Kaleh-nál partra szálló franciákat azonnal hajóikra visszadobta. A török védelem felismerte a partraszállás komoly jellegét és az expedíciós hadsereg előnyomulását ellentámadással már 1 5 km-nyire a parttól, megállította. Az angol sereg ebben a harcban több mint 2.000 főnyi veszteséget szenvedett és a helyzet majdnem olyan kritikus volt, mint az ázsiai partokon próbálkozó franciáknál, akik, mint tudjuk, hamarosan visszatértek hajóikra. Április hó végéig azután az egész expedíciós hadseregnek sikerült partraszállni. Az angol-francia akarat azonban a német vezette török védelmen megtört. Az expedíciós hadsereg a tengerparttól 1,5 km-re fekvő hídfőállásából csak 3—4 km-re jutott előre. Ezt azonban 40° 6-os veszteséggel fizette meg. Az expedíció vezetősége felismerte, hogy a vállalkozás sikeres befejezéséhez megerősítésekre volna szüksége és ilyeneket igényelt. Úgy Anglia, mint Franciaország már május hó elején küldött is még egy-egy hadosztályt erre a hadszíntérre, de az erősítések ellenére sem sikerült az expedíciós hadseregnek tért nyerni. A török védelem szívósságán minden erőlködés hajótörést szenvedett. A vezénylő Hamilton angol tábornok ismét kapott egy had-