A világháború amilyennek én láttam, 3. kötet

VÁLTAKOZÓ HEVESSÉGŰ HARCOK. VAKONDOK HÁBORÚJA A FÖLD ALATT.

ért el. Riga—Dünaburg—Baranowitschi—Pinsk—Dubno—Buczacz — Bojan-vonalban meg kellett azon szándékkal állani, hogy e vonalban olyan erős állásokat létesítsenek az osztrák-magyar, német had­seregek, melyek az orosz haderő minden támadásával dacolnak. Délkeleten Románia, Görögország és Albánia semleges és a Balkán többi része a központi hatalmak kezében volt. A semleges Albániában Vallona-t egy olasz hadtest, a semleges Görögországban Saloniki-t egy angol-francia hadsereg tartotta megszállva. Tervbe volt véve, hogy a központi hatalmak a hadműveletet Saloniki ellen folytatni fogják. Azonban a német és az osztrák-magyar vezérkarnak főnökei nem tudtak megegyezni. Conrad a hadművelet folytatása mellett volt, míg Falkenhayn ellenezte azt, azt állítva, hogy ez Görögország semlegességét megsértené, ellenségeink sorába szorí­tanánk azt,­ Saloniki birtoklása viszályt idézhetne elő Bulgária és az osztrák-magyar monarchia között, végül a német 11. hadsereget a hadművelet a Balkánon hosszabb ideig lekötné. A bolgár haderő más hadszíntéren való alkalmazásra nem jöhetett tekintetbe, Görögország határán pedig (Berat—Oh­rida—Monastir—Dorjan) a Saloniki-nál partra szállott angol-francia hadsereget sakban tartja. Ennek következtében a támadás Saloniki-re folyton halogatást szenvedett, míg végre véglegesen elejtették. Ezek után Conrad azt kívánta, hogy 1916. év tavaszán a központi hatalmak az Isonzo-arcvonalon kelet felől és a tiroli arc­vonalon észak felől, együttesen támadják meg az olaszokat. Az olasz haderő zöme két tűz közé véve, megsemmisíthető és akkor Olaszország képtelen lesz a háborút folytatni. Falkenhayn ellenkezve azt állította, hogy az olaszok leverésével a háború nem fog véget érni, mert ők a tengeren Angliától függvén különbékével, az entente-ből, bármi történjék is, semmi esetre sem fognak kilépni. A békét csakis a nyugati arcvonalon lehet kierő­szakolni, itt kell az entente hatalmát megtörni. Tudatta Conraddal, hogy a németek a döntő támadást a Maas-arcvonalon rövidesen megindítják és felhívta őt, hogy vegyen részt az entente elleni döntő hadműveletben. A német hadvezetőség majdnem biztosra vette, hogy a békét kierőszakoló áttörés sikerülni fog. Conrad hajlandó volt az osztrák-magyar monarchia 400.000 emberével a francia hadszíntéren a támadásban részt venni, ha előbb elintézik az olaszokat. Falkenhayn ezt nem fogadta el. Ezek után Conrad a német hadvezetőségtől függetlenül szőtte terveit. Régi álmát okvetlenül meg akarta valósítani. Az olasz had-­ ­ kölcsönös hadüzenetek következtében a központi hatalmak a követ­kező szövetséges és társult hatalmakkal állottak ellenséges viszonyban: Szerbia, Oroszország, Franciaország, Anglia, Montenegró, Japán, Belgium, Olaszország és Portugália.

Next