A világháború története 1914-1918, 4. kötet
A nyugali front forgópontja
éjszaka ködén keresztül kúsznak előre egy német ezred katonái. A francia vonal felé. Fejünk felett hirtelen elszáguld a német puskalövések felhője. A francia árkok őrszemei rögtön válaszolnak. Az alvók riadtan ébrednek fel és rohannak fegyverükhöz. Micsoda zűrzavar! Egyesek még egy korty konyakot vagy bort isznak a tábori kulacsukból. Szükség lesz a szíverősítőre ! A sortüzek dörögnek már. Innen is, onnan is. És a mi árkunk előtt elterülő erdő, amelyből pokoli villanások törnek elő, visszaveri a visszhangot. Támadnak! mondja a francia parancsnok. — Mingvárt jön a roham. — Alig húsz méternyire vannak már jelenti az egyik tiszt. Már csak tizenöt méternyire — jön az újabb jelentés. Tirez, tirez ! Feu a volonté ! vezényli egy százados a lövészárokban. És a katonák töltenek és lőnek, töltenek és lőnek. Iis ha a sok-sok ezer franciára gondolok, akik itt egymás mellett fekszenek a lövészárok adta biztonságban, akkor csak sajnálni tudom a rohamra jövő, bátor németeket. Még a fülsiketítő fegyverdörgés közben is hallom a német vezényszót :— Vorwärts ! Előre ! De mi ez? A németek részéről megszűnik a lövöldözés. Talán már rohamra indulnak. Magam is reszketni kezdek. Nem szívesen gondolok a hadifogságra, melybe haditudósító létemre eshetek. Migen óriási kerülő úttal juthatnék akkor csak haza. Hajnali félhárom. A kapitány és az összes tisztek gyors tüzelésre biztatják a katonákat. A németek csak nem lőnek. De egyszerre csak itt van szemünk előtt a német roham. Hangzik a vad francia fegyverropogásban is az ének : „Deutschland, Deutschland über alles !" Hangzik a trombiták szava, melyet visszaver az erdő visszhangja. A franciák nyugodtan és komolyan várják a német támadást. Micsoda pillanatok ! Mindegyik külön egy-egy örökkévalóság! !zirtelen világos fényoszlop villan fel az éjszakai sötét égen és a francia tűzvonalra világosság borul. Német fényszóró fénye tűz a francia szemekbe. Vakíl és pár pillanatra harcképtelenné tesz. — Sortűz ! — vezényli a kapitány. •— Feu a volonté ! — ordítják a szakaszparancsnokok. — Az ellenséget mindenáron vissza kell vetnünk ! Előre kell nyomulni az erdő felé! — adja ki a kemény parancsot a kapitány