A világháború története 1914-1918, 4. kötet
Az izlám szent háborúja
hadseregnek Gallipoli félszigetén a Dardanellákat és Konstantinápolynál a Boszporuszt kellett védelmeznie. A második hadseregnek Dél-Szíriában kellett a Szuezi-csatorna védelmére kelni. A harmadik hadseregre az oroszoknak a kaukázusi fronton való feltartóztatása várt. Végül a negyedik hadseregnek Mezopotámiában, Bagdad vidékén, a Tigris alsó folyásánál kellett minden erejét latba vetni, hogy megakadályozza az angol seregeknek a Perzsa-öbölben való partraszállását. Ez a hadihelyzet, a négy fronton való verekedés nehéz helyzetet teremtett első perctől kezdve Törökország számára. A központi hatalmak támogatása nélkül Törökország nem is birkózhatott volna meg a reá váró nehéz feladatokkal. Éppen ezért a török hadműveletek megindulása idején számos német és magyar-osztrák vezérkari tiszt kezdte meg működését a török hadseregben, amely ekkor már igen jelentős tüzérséggel is rendelkezett a szövetségesek jóvoltából. November 28-án pedig von der Goltz báró német tábornok, Belgium katonai kormányzója utazott Vilmos császár utasítására Törökországba, hogy a török főhadiszálláson a szultán mellett vegyen részt a hadműveletek irányításában. Belgium kormányzását báró Bissing generális vette át, Goltz pasa pedig a török főhadiszálláson fejtett ki eredményes tevékenységet. A török félhold felkelt, az iszlám zöld zászlaja a magasba lendült, a „beteg ember" talpraállt és sok nehéz, véres csatában mutatta meg . A „Goeben" nevű páncélos cirkáló, amely a „Breslau"-val együtt vakmerő támadásokat intézett a francia és angol flotta ellen és azután a török flotta szolgálatába állott A világháború története IV. 17