A világháború története 1914-1918,7. kötet
Az ántánt balszerencséje
estek el közülük az ellenséges golyózáporban, az akadályok sorai között. Hallatlan lendülettel érkeztek a törökök fedezékeihez, beugráltak a lövészárkokba, úgyhogy a törökök itt most mintegy süllyesztőbe jutottak. Minden lövészárokban, minden futóárokban, minden gránátvágta tölcsérben rettentő tusa fejlődött ki, ember ember ellen, test test ellen. Egymásután négy sor lövészárkot foglaltunk el s ebben a kézibombák is nagy szerepet játszottak. Kézibombával harcoltak az ausztráliaiak, még ha tudták is, hogy jómaguk szintén elpusztulnak az ellenséggel együtt. Tépték, karmolták, marcangolták egymást az emberek. Közben a törökök részéről, csakúgy, mint a mi részünkről, egyre újabb erősítések érkeztek. És így tartott ez három éjjel, három nap, mialatt a törökök nem egyszer visszafoglalták, majd újra elvesztették árkaikat. Ebben a rendkívüli és különös harcban, mely nagyrészt a föld alatt játszódott le, mindkét részen rettentő elkeseredéssel küzdöttek. A halottak és sebesültek egészen a talaj szintjéig halmozódtak az árkokban, az életben maradottak ezeken a hulladombokon folytatták irtó harcukat. A törökök páratlan bátorsága és halálmegvetése ellenére, az ausztráliaiaknak sikerült területet hódítaniuk s a törökök kimerülten vonultak vissza. Az árkok vágóhídhoz és a vágóhidak vérlevezető csatornáihoz hasonlítottak. Több napon át tartott, míg a halottakat és sebesülteket valahára eltakarították. Egyedül az elfoglalt Lona-Tepeállásánál ötezer török holttestet hantoltak el. De mindez csak előjáték volt ahhoz a további támadáshoz, mely még ugyanazon este kezdődött s az éjszaka leple alatt északnak irányult. Az egész világháború során nem történt még csodálatosabb epizód, mint az volt, ahogyan az ausztráliai csapatok Sari Bahr ellen zúdultak. Keskeny földalatti folyosókon törtek előre, míg végül a törökök, kiterjedt arcvonalban megálltak, szemben az angolok előretolt állásával, olyan pozícióban, melyet a vízmosások és szakadékok szinte bevehetetlenné tettek. Előbb az ellenség előretolt állásaival kellett végezni, aztán a természetes akadályokat legyőzni s mialatt harcosaink ezzel az emberfölötti feladattal megbirkóztak, kétszer is úgy fordult a helyzet, hogy a törökök átkaroló mozdulata egész támadó haderőnket megsemmisíti. Szerencsére mindkét alkalommal erős tartalékunk érkezett. A Csunuk Bahr erőd elfoglalása lett volna a legnehezebb feladat. Három ezred új-zealandi, egy glirka-ezred és egy tartalék-brigád föl-