A világháború története 1914-1918,7. kötet
1915 végén
1915 végén A hadihelyzet Télre fordult az idő. Elkövetkezett a második, komor, dermesztő, reményfagyasztó tél és semmi kilátás nem volt a háború gyors befejezésére. Az ezer kilométeres lövészárkok fagyos földüregeiben rendületlen elszántsággal, rendíthetetlen bátorsággal állottak szemben egymással az ellenfelek. Itt volt a borzalmas második tél, a második rettentő téli hadjárat és még csak elgondolni is nehéz volt, miként lehetne kivezető utat találni a tomboló világháború apokaliptikus szörnyűségeiből . . . A hadihelyzet határozottan a központi hatalmaknak kedvezett 1915 végén. Az ántántot valóságos balszerencse üldözte az esztendő folyamán. Nyugaton sorra meghiúsultak — mégpedig igen nagy veszteségek között — az ántánt áttörési kísérletei. A német front rendíthetetlen, sziklaszilárd acélfalnak tűnt fel. Az oroszok katasztrofális helyzetbe jutottak. Elvesztették Lengyelországot, Litvániát, Kurlandot és nyugati Volhyniát. Hadseregük összeroppant és nagyon kevés remény volt rá, hogy a világháborúban döntő szerephez juthatnak még. Szerbiát is megszállották a központi hatalmak. Olaszország hiába ostromolta az osztrák határ védővonalait. Az olasz beavatkozás súlyos hátrányát részben enyhítette a központi hatalmak szempontjából Bulgária hadbaszállása. A Dardanellák ostroma kudarcot vallott. Sarrais hadserege kénytelen volt visszavonulni Szalonikibe. Bagdad alatt súlyos vereség érte Angliát. Az antantot valóságos balszerencse üldözte. A központi hatalmak pedig a hadidicsőség, a hódítás zenitjére jutottak.