A világháború 1914-1918, 9. kötet

I. AZ ÁLTALÁNOS POLITIKAI ÉS KATONAI HELYZET KIALAKULÁSA 1915 TAVASZÁN ELŐBBINEK BEFOLYÁSA A KATONAI ELHATÁROZÁSOKRA.

kötött szerződéshez ragaszkodó Károly királyt, az angol feleségének befolyása alatt álló Ferdinánd követte, aki alatt a háborús párt mind­inkább felülkerekedett és lázított a központi hatalmak ellen. Január havában, amikor az orosz tömegtámadások a kárpáti arcvonalat át­töréssel fenyegették, a román miniszterelnök kijelentette, hogy ab­ban az esetben, ha az oroszok Erdélybe törnének, Románia is kény­telen lenne oda bevonulni. Februárban a Kárpátokban elért ered­mények következtében kissé javult a helyzet, de az antant-támadással Törökország ellen, majd Przemysl eleste után ismét rosszabodott. Mikor azután az oroszok előnyomulását a szövetségesek a „húsvéti csatában" megállították, Románia megint a „várakozó semleges" álláspontjára helyezkedett. Bulgáriát bosszúvágya tüzelte, hogy Szerbiával leszámoljon, mert a második Balkán-háborúban hűtlenül ellene fordult és terület­hódításának egy részétől megfosztotta. A Coburg dynasztiából szár­mazó Ferdinánd cár és kormánya szintén a Központi hatalmak felé húzott. Mégsem tudta magát a Központi hatalmakhoz való csatla­kozásra elhatározni, egyrészt, mert az oroszbarát politikának is nagy pártja volt, másrészt, mert a hadszíntéri helyzet ennek nem kedve­zett. Pedig a bár kisszámú, de harcias erényekkel bíró bolgár had­sereg, különösen egy Szerbia ellen indítandó hadjáratban értékes erő­gyarapodást jelentett volna a központi hatalmak számára. Lőszer és felszerelésben a bolgár haderő mindenesetre támogatásra szorult. Ezenkívül Bulgária megnyerése éket vert volna az esetleg az Ántánt­hoz húzó két másik Balkán állam közé. Görögország az Ántánt flották önkényének volt kiszolgáltatva. Semlegességét nem tudta megóvni, így pl. kikötőinek igénybevételénél az angol-francia Dardanella-expedíció által és a Szerbia számára görög kikötőkben kirakott hadiszerszállítmányok továbbításánál. Vi­szont az uralkodócsalád közeli rokonsága Vilmos császárral­) arra a reményre jogosított, hogy a nyílt hadbalépést a központi hatalmak ellen, amíg csak teheti, kerülni fogja. A nyugati hatalmaknál 1915 tavaszán a háború eldöntetlensége és annak felismerése, hogy az élő- és anyagi erőket kellő felkészülés hiánya miatt nem lehetett a szükséges mértékben harcba vetni, csa­lódásra és bizonyos nyugtalanságra vezetett, főként Franciaország­ban, ahol a közvélemény már 1913-ban, Poincaré-nak a köztársaság elnökévé való megválasztásakor tisztában volt azzal, hogy: „Poincaré c'est la guerre". Csüggedtség, reménytelenség, vagy békevágy jelei azonban sehol sem mutatkoztak, bár már előrelátható volt, hogy a háború sokáig fog tartani és hogy igen nagy erőfeszítésekre lesz szük­ség. Ez úgy Franciaországban, mint Angliában kiváltotta a vágyat olyan erős kormányférfiak után, akik alkalmasak lennének arra, hogy a nemzet erőforrásait erélyesen megszervezzék és kitartását biz­­ i) Konstantin görög király felesége Vilmos császár nővére volt.

Next