A világháború 1914-1918, 10. kötet
V. A TÖRÖK HADSZÍNTEREK ESEMÉNYEI.
876 A török hadszínterek eseményei irányában újabb támadás indult meg, melynek eredményeként az angolok és franciák egyesült csoportja mintegy 4 km-el jutott előbbre. Ott azután elakadt a támadás. Ariburnu-nál lényegében nem változott a helyzet. A harc mindinkább állandó jelleget öltött. Simon von Sanders stbk., aki az erősítések beérkeztéig csak a partraszállt erők feltartóztatására törekedett, most már az ellentámadás mellett határozott. Legközelebbi szándéka az volt, hogy mindenekelőtt a Serld al Bahr-nál támadó ellenséget veti vissza. Mivel pedig a hajóhad —kötött léggömbökből szabatosan vezetett — hatalmas tüzében és a léggömbökből teljesen belátott területen nappal nem támadhatott, éjjeli ellentámadást rendelt el. Ez az ellentámadás május 2-ára virradó éjjel, 21 zászlóaljjal indult meg, de csakhamar elakadt. A hajóhad 2-án nappal ugyanis oly hatalmas tűzzel árasztotta el a török csapatokat, hogy végül is az eredeti állásaikba kellett hátrálniuk. Május 5-ére virradó éjjel megismételték az ellentámadást, de az is sikertelen maradt. Május 6-án Hamilton tbk. indított támadást, mely a félsziget déli részében, kétnapos küzdelem után, csak 500—600 m-nyi területnyereséget eredményezett. A törökök szívósan védekeztek. Ellenállásukat nem tudták megtörni. Az Ariburnu-nál partraszállt erők egyidejűleg megindított támadása sem jutott előre. Az expedíciós hadsereg május 8-áig már 14.000 főnyi veszteséget szenvedett. Május 10-e és 20-a között újabb török ellentámadás indult meg Ariburnunál, ahol a Konstantinápolyból érkezett 2. ho. és az ázsiai partról átvont 3. ho. harcbavetésével kísérelték meg az ellenség visszavetését. Ámde a támadás ekkor sem sikerült. A 2. ho. egyetlen éjjel 9000 emberét vesztette el. A támadások kölcsönös elakadása után mindkét fél védelemre szorítkozott. A harcok állásharccá váltak, amely alatt az expedíciós hadsereget az angol 52. és a francia 2. gyarmati hadosztállyal erősítették meg. Ezek partraszállása után Hamilton tbk. június végén újabb támadást indított meg, amellyel Kirthe közeléig rántották előre a félsziget déli végén elakadt arcvonalat. Kirthe azonban a törökök birtokában maradt. E támadás után a helyzet ismét állandósult. Simon von Sanders stbk. az 1. hadseregtől elvont II. és 13. hadosztálytkapta erősítésül, július elején pedig felhatalmazták, hogy a legjobban megviselt csapatok időnkénti felváltása céljából, a Tráciában lévő II. hds. négy hadosztályát igénybe vehesse. Ezzel lezárult az antant erők partraszállását követő harcok első időszaka, amely alatt a hajóhadat is súlyos veszteségek érték. Május 13-án ugyanis egy török torpedónaszád elsüllyesztette a „Goliath" angol csatahajót, a Dardanellák bejáratában pedig ugyancsak májusban német tengeralattjáró a „Triumph" és a „Majestic" angol csatahajókat süllyesztette el.