A világháború 1914-1918, 10. kötet

V. A TÖRÖK HADSZÍNTEREK ESEMÉNYEI.

864 számított. Az északkeleti végeken letelepedett keresztény örmények, a birodalom déli területein lakó arabok és a Kisázsia partvidékein befészkelődött görög lakosság között állandó súrlódások voltak, melyek a haderő szellemére is károsan hatottak. Csak Trácia és Anatólia kb. 14 milliót kitevő török népét tekinthették feltétlenül megbízható lakosoknak. Mindezeket egybevetve érthetővé válik, hogy Törökország — bármennyire is akart a német légi­ hadvezetőség hadműveleti ter­veibe illeszkedni — egyelőre csak a fegyveres semlegesség álláspont­ján maradt. Időre volt szüksége, hogy haderejét összevonja, felsze­relje és ütőképessé tegye s amellett a Dardanellák és a Boszporusz védelmét is megszervezze. Ez utóbbi célra a német légi­ hadvezetőség, Souchon tengernagy javaslatára, von Usedom tengernagyot küldte Konstantinápolyba, aki azután mint a tengerszorosok főparancsnoka — a vele egyidejűleg, polgári ruhában, Románián át útbaindított német tengerész különít­mény 26 tisztjének és 432 főnyi legénységének közreműködésével — irányította az elavult török erődítmények korszerű átépítését. Ugyan­csak von Usedom tengernagy szervezte meg a tengerszorosok védelmét is. A különítmény személyzete pedig részben a török tengerparti tüzérség kiképzését és a konkrét védelmi feladatokkal kapcsolatos továbbképzését vette kezébe. A feltűnés elkerülése céljából a német tengerészeket török tüzérségi egyenruhába öltöztették, a hadihajók német személyzete pedig fez­t tett a fejére. Souchon tengernagy nyomban a hajóhad fölötti parancsnokság átvétele után aknákkal zárta el a Dardanellákat és azok védelmével Merten német altengernagyot bízta meg. Ezeket az aknazárakat azon­ban úgy telepítették, hogy a kereskedelmi hajóforgalom, bár keskeny mederben, mégis zavartalanul tovább folyhatott. Ezzel egyidejűleg a Gallipoli félszigeten állomásozó török ká­ zömét a Dardanellák déli kijáratánál vonták össze, ahol — esetleges rajtaütésszerű partra­szállások lehetőségével számolva — biztosított. A török haderő összesen 40 hadosztályból és 5 lovas dandárból állott. Ezek — két önálló hadosztály kivételével — 13 hadtest kötelékébe tartoztak. A főparancsnokságot névleg V. Meh­med szultán, gyakorlatilag Enver pasa vette át, aki a világháború kitörése idején hadügyminiszter és egyúttal a török vezérkar főnöke is volt. Mint főparancsnok, Bronsart von Schellendorf német tábornokot vette maga mellé.6) A török hadosztályok mindegyike három, egyenként 3 zászló- 8) Enver pasa 1908-ban Berlinben volt katonai attasé. Törökország fel­emelkedését a Németországgal való szoros együttműködésben kereste. Nép­szerűségét forradalmi múltjának, a Tripolisz­i hadjárat alatt szerzett érde­meinek, valamint annak köszönhette, hogy 1913-ban visszafoglalta a bolgár kézre került Drinápolyt. Igen tehetséges, erélyes embernek, ismerték, ami szin­tén közrejátszott abban, hogy a török haderő vezetését reája bízták.

Next