A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. A-GY (1967)
C - cihelődik - ciher - cihog - cika[1]
cihelődik 431 cika. A szótörténeti adatokkal nincs összhangban az a magyarázat, amely szerint a németből átvett szó eredeti alakja *cíh lehetett, a cika pedig párnacika-féle birtokos jelzős összetételekből válhatott ki. Melich: Nyr. 24: 103, AkNyÉrt. 17/4: 33, 39; Luntzer-Melich: DOLw. 78®; Horger: MNy. 11: 122; EtSz. 1: 673 1. ciha a.®; Beke: Nyr. 60: 110; Szós Sz.; Imre: MNny. 4: 186; Laziczius: Nyr. 51: 273; Kniezsa: Szlisz. 603, Nyr. 81: 120; MNy. 60: 312; Benkő: Nyjtört. 106. (Machek: EtSZÖ Sl. 58; Kluge: EtWb.19 884.) - Vö. téka, cihelődik 1560: „készülj és czihődjél lassan" (Nád: Lev. 57: Zsoldos); 1650 k.: czihelődnek gr. (Irtört Közl. 4: 120); 1651: dühödöl vala gr. (Zrínyi: ASyr. 139: NySz.); 1748: tsuhodni sz. (Fal: NA- 211: NySz.); 1783: tzükölödött gr. (Molnár J.: Könyvház 4: 407: NSz.); 1784: tzihelődni sz. (SzD. 87); 1795 k.: Tzühelődni sz. (Takáts R.: Told. U. v.: NSz.); 1808: Tzihölődni sz. (SZ.); 1838: Gzühölődik (Tzs.); cihelódik (MTsz.); cirhelődik (EtSz.) ; cihelődik-cuholódik (NyF. 40. sz. 53); cihelődzik (NéNy. 8: 217); cihögni sz., cühülödik (VMTsz.). J: 1. 1560: 'kászolódik ; sich langsam aufrappeln lassan végez valamit; etwas langsam ausführen, tun' # (1. fent); 2. 1650 k.: 'fészkelődik; sich unruhig benehmen' (1. fent). Hangutánzó-hangfestő eredetű. Erre mutatnak jelentésbeli, de főként alaki sajátságai. A szó vég a legtöbb alakváltozatban visszaható gyakorító képzővel azonos. Az egy adattal igazolható 2. jelentés az eredetibb 1. jelentés alkalmi változatának látszik. — A cihelődik és a cühődik, cidög különválasztása nem megokolt. — Német származtatása téves. CzF., EtSz. ®, 1: 777 cühődik a. is; Végh: Adal. 65; Szós Sz.; Benkő: MNy. 50: 257. ciher 1776: ,,A' Farkas a' nyájból ki-ragadván egy juhot egy cziherbe el-dugta" (Esopus meséi 2: 183. NSz.); 1838: czihere (Tzs.); 1838: czihor (Tsz.); 1862: czihér (CzF. czihor a.); 1876: czirhe (Nyr. 5: 329); — cihér (VMTsz.). J: 1. 1776: 'bokros, bozótos hely; Buschwald' (1. fent); 2. 1838: 'avar, heracgefallenes, dürres Laub, Laubstreu' (Tsz.); 3. 1872/1896: 'rőzse; Reisig' (Jókai 46: 131. NSz.). Ismeretlen eredetű. A N. csigára csihar 'husáng' (MTsz.) szóval való származásbeli kapcsolata, s ezzel együtt egy hangutánzó *suh tőből való magyarázata nem valószínű, román származtatása és lengyel szóval való egybevetése téves. — A keleti nyelvterületen, elsősorban a székelység körében élő nyelvjárási szó. Fest: NyF. 42. sz. 17; Damian: NyF. 67. sz. 18; EtSz.1 és 1: 675 ? cihor a.; Simonyi: Nyr. 45: 292; Bátky: Népi Ért. 28: 100; Derne: MNyTK. 69. sz. 34. cihog: 1528: „nagyhagaffal, kacagasfal monda" sz. (Szék K. 295); 1792: „Tziherézni, kiáltozva játszani, tzihogni" sz. (SzD. Tziherézni a.); — cihög, czihegő sz. (VMTsz.). J: 1. 1528: 'nevetgél, kihern' (1. fent); 2. 1792: 'kiáltozva játszik; schreiend spielen' (1. fent) N ciherész 1792: Tziherézni sz. (SzD.); 1795 k.: Tziherezni sz. (Takáts R.: Told. U. r.: NSz.); 1836: Tzihároz, Tziherez (Kassai 5: 254); 1838: Cziherész (Tzs.). J: 1. 1792: 'kiáltozva játszik; schreiend spielen' (1. fent); 2. 1862: 'nevetgél, kichern' (CzF.). Hangutánzó eredetű szócsalád. Alakja a hangos kacagást, az azzal kapcsolatos viháncolást jeleníti meg. E szócsalád a hangutánzás síkján összefügg a cikákol-lal, továbbá a kopó vékony hangú csaholását kifejező cihol igével (vö. 1764: ,,a' kopók . . . nagy hangosan minyárt tziholának": Dudás 1.: Lelki éd. BG. NSz., 1. csahola.), amelynek van N. 'köhécsel' jelentése is (vö. NyF. 56. sz. 33). — A ciherész-nek is nyilván a 2. jelentése az eredetibb. — Nyelvjárási szavak. EtSz. cikar 1577 k.: „Sha vad kannak foganak meryth nem tehetned, a3 Chynkanak a3 ala chyontyat téryed megh" (OrvK. 157); — czikka, cséka (Nyr. 7: 93, 190); csikka, czika (Nyr. 10: 279, 280); cuga, csika (Nyr. 27: 480) ; cika (VMTsz.). J. A) mn. 1577 k.: 'disznó; Schwein malac; Ferkel' (1. fent). B) isz. 1878: disznó, malac hívására használt szó: Lockruf für Schweine, Ferkel (Nyr. 7: 93). Hangutánzó eredetű állathívogató szó, illetőleg ennek főnevesülése. Rokonságába sok más állathívó szó, illetőleg állathívogatóból keletkezett névszó tartozik: vö. cica, coca, coca stb. Az alakváltozatok egymástól függetlenül is keletkezhettek a nyelvterület különböző pontjain. A legkorábbról adatolt, de a nyelvjárásokban ma is élő n-es alak zárhang előtti szervetlen járulékhang betoldásával is keletkezhetett, de esetleg egy korábbi eine! (vö. Nyr. 10: 280) típusú disznóhívogatóból is létrejöhetett. — Az A jelentés kétségtelenül másodlagos. A főnévi használat ilyen korai jelentkezése ellenére sem valószínű, hogy az 1137/1262: cyka (OklSz.) és az 1271: Cynka (MNy. 11: 329) személynév ide vonható volna. — Finn egyeztetése és kaukázusi származtatása téves. — Nyelvjárási szó. Barna F.: AkNyÉrt. 11/10: 48; Munkácsi: ÁKE. 196; Asbóth: NyK. 33: 119 ; Kelemen: Mondsz. 518. — Vö. coca.