A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. A-GY (1967)
A, Á - ájer - ajnároz - ajóka - ájtatos
ájer 111 ájtatos (Fél. UT. 2: 63: NySz.); 1741: ajánolván sz. (Kovács J. Magy.Krón. 2: 153: NySz.); 1805: ajánl (Verseghy F.: Ung. Sprach 117: NSz.); — ajáros sz., ajákozni sz. (VMTsz.). J. 1. 1372 U./1448 k.: 'javasol; anbieten rábíz; anvertrauen' (1. fent); 2. 1416 U./1450 k.: 'áldoz; opfern' (Bécsi K. 16); 3. 1577: 'ígér; versprechen' (Kol Gl.: NyF. 45. sz. 20). — SZI ~AT 1416 U./1450 k.: ajanlat 'áldozat' (Bécsi K. 129); 1807: Ajánlatokat gr. (Folnesics: Alvina 222, NSz.) | ~ás 1493 k.: ayanla afan gr. (Fest K. 151) | ~a 1538: ,,ayanlo: Commendator" fn. (Pesti N.: II [1]) I ~gat 1802: ajánlgatta gr. (Miklós Sógor 51: NSz.) I ~atos 1815: ajánlatos (Kazinczy: Munkái: 4: 339: NSz.) I ~kozik 1831: ajánlkozik (P. Thewrewk I.: Alap 4: 39: NSz.) I ~ott 1895: ajánlott fn. [levél] (Gárdonyi G.: Pöhölyék 119: NSz.). Ismeretlen eredetű. Alakváltozatai egy részének, valamint jelentős változatainak egymáshoz való időrendi viszonya nem világos. Az ajálván, ajánolván, ajákozni alakok mindenesetre a valószínűleg régebbi ajánlván mássalhangzó-torlódásának különféle feloldását mutatják. A NI. ajárol 'ajánl(gat)' talán az ajá(nl)kozik stb. alakból elvont ajátó továbbképzése lehet. Az ajánlat származékot 'ígéret, fogadás' jelentéssel Baróti Szabó Dávid újította fel. Az ajánlgat, ajánlatos, ajánlkozik, ajánlott nyelvújítási származékszó. — Finnugor, illetőleg török származtatása nem fogadható el. Vámbéry: NyK. 8: 125; Budenz: NyK. 10: 93; MUSz. 723; NyVSz.; EtSz. ; Simonyi: Nyr. 43: 314; Tolnai: Nyúl. 205, 208; SzófSz.; Mészöly: MNy. 48: 58, 616 ; MSzFgrE. . . — Vö. ajándék. ájer 1565. „Sem áér az élő égh, sem a Planetac betegeij . . . sehol nincz oly hely hog ki teged be foggjon" (MNy. 1497); 16. sz.: ájernak gr. (Magyary-Kossa: Orv-Emi. 2: 246); 1881: Ájernek gr. (Boross M.: Élm. 310: NSz.); 1894: ájert gr. (Justh Zs.: Gányó 19: NSz.); ájjer (UMTsz.). J1 1. 1565: 'levegő; Luftlégkör; Atmosphäre' (1. fent); 2. 16. sz.: 'gyógyító hatású folyadék; heilkräftige Flüssigkeit' (1. fent); 3. 1876: 'szél; Wind' (Nyr. 5: 468); 4. 1899: 'bűz; Gestank' (Nyr. 28: 368). Latin eredetű; vö. lat. aer 'az alsó levegőréteg, légkör; illat, szag; időjárás; fuvallat'; h. lat. aer 'levegő'. A latin szó forrása a gör. arje 'az alsó vastag levegőréteg, atmoszféra'. — A m ájer j- je hiátustöltő. A 2. jelentés talán a folyadék csípős szagával függ össze; vö. a 4. jelentéssel. — Nyelvjárási szó. Simonyi: MNyelv.11: 118, 121; Balassa: TMNy. 181; Reil: LatSz. 21, 31, 57; EtSz. ; Nagy J. B.: MNy. 26: 397; Végh: Adal. 64. (Frisk: GrEtWb. 1: 27.) ajnároz 1825: „Ajnározni, ápolgatni, gyengédetlen gondját viselni" sz. (Nády J.: Vél. 25. NSz.). J: 1. 1825: 'kényeztet; hätscheln ! gondoz; pflegen' (1. fent); 2. 1876: 'rendez(get); ordnen' (Nyr. 5: 471). Ismeretlen eredetű. Bár a nyelvújítás korában került az irodalmi nyelvbe, nem mesterséges alkotás, hanem a korabeli nyelvjárásokból merítették, így lehetséges, hogy első írásbeli előfordulásánál jóval régebbi keletkezésű. Hangutánzó-hangfestő, illetőleg gyermeknyelvi szóként való magyarázata nem valószínű, az ajak-ból való származtatása téves. CzF.: EtSz. ajóka 1838: „Ajók: die Sardelle" (Tzs.); 1858: ajok (Fáy: Halmay 1: 178: NSz.); 1879: Ajóka (Árúlajstrom 77: NSz.). J: 1838: 'szardella; Sardelle' (1. fent). Származékszó: az ajak-nak is alapjául szolgáló ajj 'nyílás' szóból alakult -ak, illetőleg -óka képzővel. Az ajak eredetileg 'nagy, vastag ajkú'-t jelentett (1862. CzF.), hasonlóan a pufók 'nagy arcú', szemek 'nagy szemű' stb. árnyalatképzős testrésznevek alkalmazásához. A szardella azért kapta ezt a nevet, mert ennek az apró, heringféle tengeri halnak felső állrésze feltűnően nagy. Korábbi kísérlet volt a hal magyar elnevezésére az állók, mely az állan. hasonló származéka (1835, Tzs. Sardelle a.). — A természetrajzi szakemberek vitatták az ajók szó használatát, de — egya kicsinyítő képzővel megtoldva — mégis életben maradt, legalábbis a kereskedelem és a vendéglátóipar nyelvében. CzF. 1: 63 ajók a. ® ; Fialowski: Nyr. 7: 119; Szinnyei: Nyr. 8: 100; NyrSz. 4 Ajók a. ® ; EtSz. — Vö. ajt, ajak. ájtatos 1372 U./1448 k.: „CHRisturnak nyogtatos zolgaya", nyugtatosfagert sz., ayetatoffagot sz., ayaistatos, ayoytatus (JókK. 8, 26, 134, 158, 160); 1416 k./1450 k.: aieitatoffagoknac sz. ( Bécsi K-1 59 ) ; 1493 k.: ahythatos sz. (FestK. 20); 1510: aytatoffa gr. (MargL. 170); 1528: ayytatos (SzékK. 153); 1689: aétatosság sz. (Land: UjSegits. 1:24, NySz.); 1754: ájtatos (Grétsy: Szóhas. 119); — ájtatos (MTsz.). J: 1. 1372 U./1448 k.: 'áhítatos; andächtig'# (JókK. 8); 2. 1839/1853: 'szenteskedő; scheinheilig'* (Grétsy: Szóhas. 121). Sz. -ság 1372 U./1448 k.: 1. fentos kodik 1754: ájtatoskodni sz. (Csödy P.: Lelki harcz. 24. NSz.). Származékszó: az áhít ige régi alakváltozatainak -az főnévképzős származékából jött létre -s melléknévképzővel. Az ájtatos tehát az áhítatosnak csupán szóhasadással elkülönült változata. Az ájtatos alak kifejlődése valószínűleg a régi hiátusos ájtatos változatból történt azít képző í-jének