A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
M - morkoláb[1] - morkoláb[2] - mormol
morkoláb 958 margng, morigng, h. baj.-osztr. maring (Nyr. 24: 559),mg*mr) (Neuhauser: Zirci(Nyr. 13): 'reggel; holnap'; vö. még h. ném. morgen 'ua.', Morgen '(a) reggel 7. A jelentés szempontjából vö. továbbá ném. Morgengabe 'nászajándék, hozomány', tkp. 'reggeli adomány', azaz eredetileg 'a férj ajándéka feleségének a nászéjszakát követő reggelen (előzetes megállapodás alapján)'. A szb.-hr. N. moring, szb. V. móringa: 'móring' ugyancsak a bajor-osztrákból származik, de talán magyar közvetítéssel. — A m. móring kétségtelenül bajor-osztrák származásának tisztázatlan mozzanata, hogy megfelelő jelentéskörben a németben csak a Morgengabe összetétel mutatható ki. Az 1. és a 2. jelentés az átadó nyelvből való. A 3. jelentés a 'juttatás' mozzanata révén fejlődött ki. — A bihari N. móring 'törtburgonya, paprikás krumpli, darástészta stb. (VMTsz.) esetleges idetartozása vizsgálatot igényel. — Nyelvjárási szó: Melich: Nyr. 24: 559 ®, 26: 19, AkNyÉrt. 17/4: 21; Lumtzer-Melich: DOLw. 184®, 295; Szendrey Á.: AEthn. 6: 404. (Wartburg: FEW. 16: 564; Kluge: EtWb.20 488.) morkoláb11494: „IllustrisDni Johannis Morcolab de Brande Burga" (OklSz.); 1539: morkolápságnak sz. (RMKT. 2: 27). J. 1494: 'őrgróf, Markgraf' (1. fent). Német eredetű; vö. km. marcgrâve, margrâve 'őrgróf', i. ném. Markgraf 'ua.'. Az összetett német szó tulajdonképpeni jelentése 'a határtartomány grófja'. Előtagja etimológiailag összetartozik a m. margó-nak és rokonságának eredetijével, az utótagnak pedig a m. gerébi és gróf szavakkal közös a forrása. A fr. margrave; stb.hr. márkgrof, R. markulab; szik. markróf, R. markráb; stb.: 'őrgróf' közvetlenül vagy közvetve szintén a németből való. — A m. morkoláb hangtestére, illetőleg végződésére vö. porkoláb és geréb 1 . 6-re alkalmasint középnémet formát tükröz. A markgróf (vö. 1749, KirBesz. 145, NySz. 1: 1124) a német szó későbbi, külön átvétele. — Szláv közvetítés feltevése szükségtelen. — Elavult. CzF. ® ; Szarvas: Nyr. 6: 511; Lumtzer— Melich: DOLw. 179 markgróf a., 184®; Kniezsa: Szlisz. 892 ® ; Moór: Nyelv és írod. 1: 114. (Trübners Dt Wb. 4: 5*58; Duden-Etym. 423.) — Vö. demarkációs, geréb1, gróf, márc, margó, márka 1, márka 2, markáns, markíroz, mars, masíroz, morkoláb. 1759: ,,ha ezt a' világ' szemét a 'morkoláb tellyesen megenné" (Gusztim: Üdv. mannája 2. NSz.); — markai, markaláb, markoláb, markóláb (MTsz.). J. 1759: 'képzeletbeli lény, mumus; Schreckgespenst, Popanz' (1. fent). Bizonytalan eredetű. Talán német jövevényszó; vö. ném. R., N. markolf, markollef 'szajkó, mátyásmadár' (Trübners Dt-Wb. 3: 280), baj.-osztr. markgrof 'ua.' (Schmeller: Bayer Wb.21: 1651). Ez a többek közt a „Salamon és Markalf' című középkori verses emlékben is szereplő — közismert tréfacsinálónak nem. Markolf, Morolf, Morolt ( Trübners, tWb. 3: 280) nevéből köznevesült. Az utóbbiból származik a m. Markalf szn. (1577: Magyar Lex. 3: 23), R. markalt 'tréfacsináló, udvari bolond' (1792: Nót-PM. 29. NySz.), továbbá a cseh R. markolt 'vaskos humorú paraszt' (1. Kott 7: 1321); l. marcholt 'ua.' (StJP. 4: 453), R. marchult, marcholt 'kísértet, vámpír' (Linden 3: 42), 'egy fajta madár' (Karlowicz: SWO. 368) is. A magyarba került szó hangteste a m. morkolábi analógiás hatására alakulhatott. A madárnév és a 'képzeletbeli lény, mumus' jelentés lehetséges kapcsolatára. a NI. „A Markalábosan mind a papagáj madár" (Nyr. 19: 196) adatot, továbbá a fentebb idézett lengyel szó jelentéseit. — Nyelvjárási szó: Szily: Nyr. 19: 107® ; Katona: Nyr. 19: 193® ; Alexics: Nyr. 19: 470; Melich: Nyr. 24: 347; Lunitzer-Melich: DOLw. 178. (Kluge: EtWb.20 282.) mormol 1772: „Mint egy kis szél, a' melly ... A' mélységbe mormol hús tsavargásával" (Bessenyei: Huny. László 78: NSz.); 1787: mormor (M. Kurir 326: NSz.); 1812: murmoltak gr. (Holosovszki I.: Kálnoki 138: NSz.); 1816: Mormolni sz. (Gyarmathi: Voc. 50); 1836: mormolva sz. (Fazekas M.: Vers. 47: NSz.); 1: 1. 1772: 'morajló hangot ad; brausen' (1. fent); 2. 1772/1899: 'zúgolódik, morgolódik; murren (Person)' (Bessenyei: Ágis 65: NSz.); 3. 1776: 'halkan, egyhangúan dünnyög; brummeln (Person)' (Bessenyei Gy.: Lukánus 44: NSz.); 4. 1787: '(állat) dörmög, brummog, brummen' (M. Musa 271: NSz.) ; mormog. 1788: „kezdtek... egygyik a' másiknak mormogájval súgni" sz. (Pais-Eml. 591); 1790: „A száj ezt mormogta" (Földi: Erk. Könyv 84: NSz.); 1810: murmog (Barkóczy I.: Olympus 18: NSz.); marmag (MNy. 11 91). J: 1. 1788: ? 'halkan, dörmögve beszél, dünnyög; brummeln (Person ) # (1. fent), 1790: 'ua.' (1. fent); 2. 1788: ? 'zúgolódik, morgolódik; murren' (1. fent), 1810: 'ua.' (1. fent); 3. 1794: 'morajló hangot ad; brausen' # (Kármán: Uránia 1: 208. NSz.); 4. 1817: '(állat) morog, dörmög; brummen' (Szálas Péter 138. NSz.). Hangutánzó eredetű szócsalád. Tagjainak hangalakja a morgás, dünnyögés, morajlás hangját jeleníti meg. A hangutánzás síkján ezek az igék rokonok a morog, mordul, moraj szavakkal (1. morog a.). A gyakorító -1, -g igeképzőt megelőző -m lehet mozzanatos igeképző (vö. gyurmol, törmöl), mormol