A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)

O - omlett - omlik - omnibusz - ón

omlett 1081 [AIXQUV-tól, a »kis o«-tól]. Bekerült más euró­pai nyelvekbe is; vö.: nóm. Omega; fr. oméga; stb.: 'omega*. (Wartburg: FEW. 7: 352.) omlett 1848: ,,Tésztások dolgában csak rétest ne, . . . hanem jó­ puddingokat, olasz tésztákat, omeletteket" (Életk. 2: 184. NSz.); 1862: omlettet gr. (Szokoly V.: Tarka 2: 67. NSz.). J. 1848: 'tojáslepény, Omelett(e)' (l. fent). Francia eredetű, német közvetítéssel is; vö. fr. omelette 'tojáslepény, omlett'; — vö. még ném. Omelett(e) 'ua'. A franciából ter­jedt el; a legkorábbi alakja vö. fr. R. home­laid­e 'ua.' (1552: Dauzat— Dubois — Mitte­rand: DictEtHFr. 509). Etimológiája nincs kellőképp tisztázva. Bekerült más európai nyelvekbe is, vö. pl.: ang. omelet(te); pl. omelette: 'omlett'. — Am. omelette alak a franciás írásmódot, az omlett pedig megkö­zelítően az ejtésmódot tükrözi. Elsősor­ban a szakácsmesterség révén honosodott meg. Simonyi: MNyelv.1 1: 116. (Bloch -Wartburg: DictatFr.4 444; Kluge: EtWb.20 522.) omlik 1330/1420: „In eodem fluuio vsque locum Omlás dictum" sz. hn. (Okl-Sz.); 1349: Omlas sz. hn. (OklSz.); 1372 u./ 1448 k.: ,,omolnak ram vadlang Es gyolkost el­sabadogtyak es engemet verest vernek" (JókK. 154).­­ emlős sz. (VMTsz.). J : 1. 1330/1420: 'kisebb darabokra esik szét, szét­hull, ledől; stürzen, zusammenfallen, ver­fallen'* (l. fent); 2. 1372 m/1448 k.: 'árad, ömlik, özönlik; strömen, fluten' (1. fent); 3. 1416 U./1450 k.: 'leroskad, odaesik; hinsin­ken, hinfallen' (Bécsi K. 64); 4. [kisik] 1541: 'kihajt, kifakad (növény, mag); her­vorsprossen (Pflanze, Lame)' (Sylv. UT. 1­­55: NySz.); 5. 1578: '(fel)dagad; schwellen­­ felhólyagzik; blasig werden' (Mel: Herb. 116: NySz.); 6. 1863: 'szül­ gebären' (Kriza: Vadr. 382); 7. [reik vkire] 1901: 'erősen néz; anstarren, fixieren' (Nyr. 30: 444). — Sz. —ás 1330/1420: hn. (1. fent); 1372 m/1448 k.: omlatnak gr. (JókK. 161); 1840: 'örvény' (MTsz.) I —adózik 1565: beomladozot sz. (MNy. 14: 153)­­ —adékony 1645: omladékony (CorpGr. 313) | -adék 1776-821: omladék (Benyák: Manuscr. 92: NSz.); 1788: omladé­ket gr. (Trenk históriája 2: 26: NSz.) | -aszt 1780: omlasztya gr. (Dugonics: Ulisses. 207: NSz.) | -atag 1829: omlatag (Pák D.: Vad. 2: 201: NSz.) | -es 1867: omlós (CzF.) |f ont 1495 e.: ,,mikeppe . . . merges kigo merget ont a­ lelegbe" (Guary K. 9); 1520 k.: vnta gr. (Bod K. 30). J: 1. 1495 e.: 'önt, áraszt; vergießen, überschütten' * (1. fent); 2. 1636: 'szétrombol, elpusztít; zerstören' (Pázm. Préd. b4. NySz.); 3. 1748: 'elfecsérel, elpaza­rol; vergenden' (Fal. NE. 66: NySz.). — Sz. Fogat 1604: Ontogatom gr. (MA.). Ismeretlen eredetű szócsalád. Az omlik p­ont viszonyra 1. a bont szócikkét. Etimológiai­lag összefügg a helynevekből kikövetkeztet­hető R­­omos igével; vö.: 1067 k./1267: Ho­muser hn. (ÁVO. 1: 25); 1150 k./13-14. sz.: Humusouer hn., Umusouer hn. (Án. 28., 22.); 1359: Omsou kwth hn. (Károkl. 2: 241). A N. öntözik 'ellik' (1795: Festetits Urod. Instr. 21. NSz.) származék jelentésére 1. az omlik 6. jelentését. — Finnugor egyeztetése elfogadhatatlan. Budenz: NyK. 4: 172, 18: 179, 217; MUSz. 840; Simonyi: NyK. 14: 73®, 16: 261; AkNvÉrt. 9/12: 21; Balassa: TMNy. 96; Melich: Nyr. 33: 125; Tolnai: NyK. 35: 106, 108; Psis: MAn. 130, MNy. 31: 42; Szós-Sz.; Bárczi•„ TihAl. 180; MSzFgrE. - Vö. önt. omnibusz 1839: „atyafiakat találsz, kik . . . mint omnibus vezetők pártfogolhat­nak" (Eötvös J.: Carth. 2: 208: NSz.); 1856: omnibusz (Nyr. 75: 359); o onibusz, unibusz (OMTsz.). J: 1839: ? 'lófogatú társaskocsi; mit Pferden bespannter Stellwagen' (1. fent); 1840: 'ua.' (Szemere B.: Utaz. 1: 117: NSz.). Francia eredetű, német közvetítéssel is; vö. fr. omnibus 'omnibusz'; — vö. még ném. Omnibus '(autó)busz; R. omnibusz'. Alapja a fr. voiture omnibus '(zárt) társaskocsi' [tkp. 'kocsi mindenki számára'] szókapcsolat, ahol az omnibus a lat. omnes 'mindenki, minden ember' főnév többes számú részeshatározó esete. Bekerült más európai nyelvekbe is; vö.: pl. omnibus; or. OMHUDyc; stb.: 'omni­busz'. Nem lehetetlen, hogy az 1839-es adat­nak 'gondozó-kísérő, mindenes­-féle jelentése van (vö. 1852: ,,igy lőn Poczki a Friczkiház omnibuszává": Kuthy L.: Münk. 8­­86. NSz.), s csak a latin alap­jelentésen át tartozik ide. Kálmán: MNy. 45: 282; Kallós: Nyr. 74: 16. (Wartburg: FEW. 7: 353; Kluge: EtWb.20 523.) — Vö. autóbusz. on 1138/1329. ? „In villa Ecer . . . Hec funt nomina feruorum . . . Totti. Oundi. Gyurfi" sz. szn. (MNy. 32: 132) ; 1296. ? Öl­nöd sz. hn. (Györffy 1: 796); 1405 k.: „plum­bü­­on" (SchlSz­. 1291.); 1416 m/1450 k.: onnot gr. (Bécsi K. 300); — onot gr., Ony (M­Tsz.); Onyát gr. (­MTsz.). J: 1. 1405 k.: 'ólom; Blei' (1. fent); 2. 1519: 'ezüstfehér, fényes, puha fém, cin; Zinn'* (MNy. 31: 126). — Sz. —os 1456 k.: onas (SermDom. 1: 334) I­­oz 1544: Onasztattam sz. (OklSz.). Ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. álén 'ezüst' (NyK. 25: 184); osztj. V. oln3 'ólom', sèr olns 'ón' (sèr 'kemény'); cser. KH. pwlnö 'ón, ólom'. A finnugor alapalak *poln3, jelentése 'ón', esetleg még 'ólom' lehe-­ ón

Next