A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
H - hó[3] - hobbi - hóbortos - hoci
126 fata további vizsgálatot igényel. — Eredeti jelentése — mint a rokon nyelvi megfelelőké is — 'hold' lehetett. Erre vall egyrészt a R. havas 'holdkóros' származék, másrészt a nyelvjárásokban ma is élő feljön a hava 'rájön a bolondja' szólás [tkp. „feljön a holdja' ]; 1. holdkóros. Az 1. jelentés kialakulására 1 holdra Hunfalvy: NyK. 5: 276; Budenz: NyK. 6: 402 ; MUSz. 101; NyH.307; Paasonen: NyK. 37: 336, 39: 347; Szinnyei: NyK. 38: 282; Tolnai: MNy. 8: 225; Pais: MNy. 18: 94; Horger: MSzav. 81; Szóf Sz. hó 1. a.; Lakó: NyK. 51: 169; E. Itkonen: FUF. 30: 50; Collinder: FUV. ; O. Nagy: Mi fán terem? 1550 : SKES.; MSzFgr E. I. — Vö. hóda, hóka, hold 1. hó; 1610: „Gaudientis: hayja, hayjahuvja, heyja hó", hoy, uho (CorpGr. 251, 252); 1659: Hóh! (Czegl: MM. 181: NySz.); 1793: Hohl (Szűts I.: Herfort és KI. 2: 130: NSz.). J. 1610: isz.; eine Interjektion # (1. fent). Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. Esetleg a hő2 indulatszó mély hangrendű változata ; összefügghet azonban a haj2 indulatszóval is. Érzelemkifejező (csodálkozás, öröm, iszonyodás) és akarati (megállítás, megszólítás) funkciói valószínűleg nem egymásból, hanem egymással párhuzamosan fejlődtek ki. Ismétlődéses változata a hohó (1693: „hohó: vox admirantis", Ott. OrigHung. 1310, NySz.). — Hasonló alakú és funkciójú indulatszók más nyelvekben is vannak; vö. pl.: ang. hó 'halló, hó'; nóm. hó 'hó, hó'; fr. hó 'halló, hó'; rom. hó 'hó, hohó'; cseh ho, hó 'tyű, hó'; szik. ho, hó 'hó, hohó, hó'. A magyar szó azonban ezekkel aligha függ össze genetikusan. — Egy ismeretlen nyelvből honfoglalás előtti jövevényszóként való magyarázata téves. Zolnai B.: SzegFüz. 3: 44; Moór: ALinga. 2: 432; Pais: Kodály-Emi. 3: 138; Kelemen: Mondsz. 21, 334, 361, 497. Vö. ha2, halihó, hó2, hujjahó, hűhó. hobbi 1957: „hobby [e: habi], ang. 1. hóbort, vesszőparipa 2. kedvtelés, kedvtelésből állandó jelleggel űzött foglalatosság, passzió" (Bakos: IdSz.). — hobi ja gr. (Nyr. 93: 133). Jr 1957: 'kedvtelésből végzett tevékenység; Liebhaberei, Steckenpferd, Hobby' (1. fent). - De vö. 1859: „Minden embernek megvan a maga kedvencz eszméje, mit az angol igen helyesen e szavakkal fejez ki: every man has his hobby" [angol szóként] (Nyr. 93: 132). Angol eredetű; vö. ang. hobby 'vesszőparipa, hóbort, passzió, kedvenc időtöltés; R. kis hátasló, póniló'. Ez valószínűleg az ang. Robin 'Róbert' tulajdonnév becéző Hobby változatának köznevesülése. A Robin nevet az angolban gyakran adják munkára használt lovaknak. A köznévi jelentések fejlődésmenete a következő volt: 'póniló' 'játékló, vesszőparipa' -*- *'játékos időtöltés' 'kedvenc foglalatosság'. Figyelmet érdemel, hogy a m. lovagolós nyargal ige is átment — alighanem a vesszőparipa (l. ott) hatására — némiképpen hasonló jelentésfejlődésen; vö. mindig azon lovagol (vagy nyargal ), hogy . . . Országh: Nyr. 93: 131 (Oxf Engl Dict. Hobby... sb.1 a.; Wartburg: FEW. 16: 216 hebben a.; Dauzat—Dubois — Mitterand: Dict Et.Fr. 562. aubin a.; Duden Etym. 267.) hóbortos 1803: „Hóbortos, hebehurgya" (Baróti Szabó: Toldalék 5: NSz.); 1809: Hóbortos (Simai Kr.: VSzót. 1: 181: NSz.); 1833: hobortos (P. Thewrewk J.: Ber. Tük. 101: NSz.); 1839: hőbörtösségeiről sz. (Jósika M.: Nov. 1: 227: NSz.); 1844: höbörtös (Jósika M.: Békési kat. 1: 198: NSz.);höbörtes, hőbörtös (MTsz.); hóburkos (VMTsz.). J: 1. 1803: 'hebehurgya, schusselig' (1. fent). 2. 1833: 'bolondos, rigolyás; laimisch, rappelig' # (1. fent) . hóbort 1821: „Ally népnek szokott innepi hóbortja" (Mátyási J.: Bar. 140. NSz.). J. 1821: 'Rappel' # (1. fent). A szócsalád alapja, a hóbortos melléknév valószínűleg hangfestő eredetű: a hőbörög családjával áll közeli származásbeli kapcsolatban, annak mély hangrendű változatát képviseli. Végződése a bakafántos, házsártosfélék analógiájára alakulhatott. Jelentései a hőbörög családjával tartanak szoros rokonságot. A hóbort elvonás a hóbortosból. — A II. hóbolygós 'holdkóros, hóbortos' (1833, Kassai 2: 440) szóból, mint a hó 'hold' és a bolyong származékának összetételéből való eredeztetése nem meggyőző ; e szó alkalmasint maga is a hóbortos-félék nepetimológiás módosulata. A háborgató háború családjába sorolása téves. CzF.; Budenz: NyR. 20: 462; NySz.; Kertész: Nyr. 32: 503; Simonyi: Nyr. 32: 546; Horger: MNy. 23: 131, 42: 59; Szóf Sz. hóbort a.; Bárczi: Nyr. 80: 10. — Vö. hőbörög. hoci 1598: „Hoszsza gazda aszszony az gyermeket, nesze az szablya" (Decsi: Adag. 326; NySz. 1: 1503 hoz a.);1620: Hotsza (Kat. 1620. B4: NySz. 1: 1503 hoz a.); 1668: Hodcza (Matkó: BCsák. 268: NySz. 1: 1503 hoz a.); 1752/1897: hottza, hocza (Csíksomlyói miszt. 112, 117: NSz.); 1758: hocze (MNy. 60: 231); 1790/1912: hozdsza (Földi J.: M. Nyelvkönyv 206: NSz.); 1838: Hadszaide (Tsz. 151); 1863: hoccziáe (Kriza: Vadr. 491); 1872: Hoczczi (Szily-Eml. 24); 1895: Iiod