A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)

M - móres - morfium - morfondíroz - móring

mores 957 snoring: te!, hallod-e!'; szb.-hv. more! 'ua.'; szik. more '(főleg megszólításként:) cigány em­ber'; síb. — A magyar szó A) 2. jelentésé­ben a cigányból, az A) 1.-ben pedig a román­ból származik. Az átadó nyelv figyelemfel­hívó, megszólító szava a magyarban mindkét esetben az illető nyelv beszélőinek jelölő­jévé vált; e jelenséghez 1. a digó és a dikhenc szócikkét. A B) jelentésben használt magyar szó elsősorban a cigányból, részben azonban a románból való. — Elavulóban levő nyelv­járási szó. Marko vies: Nyr. 15: 501; Laezkó: Nyr. 36: 463. (Berneker: SlEtWb. 2: 77; Boisacq: DictÉtGr. 4 655; Machek: EtSIÖSl. 305; Cio­ranescu: DiccEtRum. 504; Wolf: ZigWb. 146 märe, 154 moro a.) móres 1594ï ,,wgy bewntesse megh kegyelmetek hogy morest tanwllyon" (MNy. 50: 206); 17. sz.: mórest gr. (Thaly: VÉ. 2: 233); — móres (MTsz.). JÍ 1594: 'illendőség, becsület; Anstand, Mores' (1. fent). Latin eredetű; vö. lat. mores 'szokások, erkölcsök'. Ez a tisztázatlan etimológiájú lat. mos 'szokás' többes számú alakja. Be­került több más európai nyelvbe is; vö.: ang. mores [többes sz.]; ném. Mores; stb.: 'illendőség, becsület, móres'. — Jobbára csak a móresre tanít, ismeri vagy tudja a mó­rest szókapcsolatban használatos. Réthei Prikkel: NyK. 29: 338: Melich: HonfMg. 64; Fludorovits: MNy. 26: 120; SzófSz.; Kiss: Nyr. 86: 330. (Walde-Hof­mann: LatEtWb. 3 2: 114; Machek: EtSIÖSl. 305; Kluge: EtWb. 2 0 488.) - Vö. demorali­zál, morális. morfium 1865: ,,morphium, álompor, mákonyvonat" (Babos Morpheus a.); 1876: morfium-porral (HevesiL.: Karc. 170: NSz.); 1898: morfiom-oltással (Csapodi: Elfáradás 87: NSz.); - orfeumot gr. (ÜMTsz.). J: 1865: 'az ópium egyik hatóanyaga; Morphium' (1. fent) j) morfinista 1904: ,,morfin\\ista a ki beteges szenvedéllyel szedi a morfin ne­vű fájdalomcsillapító szert" (Radó: IdSz. 1). J: 1904: 'szenvedélyes morfiumólvezŐ ; Mor­phinist' (1. fent). Jövevényszó-család, melynek tagjai a la­tinon át függnek össze. A morfium latin ere­detű; vö. orvosi lat. morphium 'morfium'. Alapja a lat. Morpheus (< gör. Moqcpsvq); ez az antik mitológiában az álomisten egyik fiának a neve. Az elnevezés a morfium altató hatásával függ össze. A latin szó kü­lönféle úton számos nyelvbe átkerült; vö.: ném. Morphium; cseh morfium; or. MOpcßuü ; stb.: 'morfium'. — A morfinista német ere­detű; vö. ném. Morphinist 'morfinista'. Ez a ném. Morphin 'morfium' (< fr. morphine 'ua.'; végződésére vö. aszpirin, kinin, kitin stb.) származéka. Megfelelő szó kimutatható több más európai nyelvből is; vö. cseh morfinista; or. M0p@UHÚcm; stb.: 'morfi­nista'. A m. morfinista végződése latinosítás eredménye. Toldy: Varázsrontó 262; Terestyéni: MNy. 51: 30Ó. (Schulz-Basier: DtFremdwb. 2: 154; Vasmer: RussEtWb. 2: 161; Kluge: EtWb. 2 0 488; Wartburg: FEW. 6/3: 141.) morfondíroz 1832: ,,móla morfondiro­zások között 9 órára Kótajba értem" sz. (IrtörtKözl. 6: 485); 1839: „morfondál: komoran méláz | mor fonderoz (MTsz.); — morfondérozik (Nyr. 30: 390). J: 1. 1832: 'töp­reng, tűnődik; grübeln, sinnieren, vor sich hinbrüten' (1. fent); 2. 1900: 'duzzog, dörmög; schmollen, murren (Person) | búslakodik; sich grämen' (Tolnai: Magy. szót.). Német eredetű; vö. ném. R. morfondieren 'megfázik; megdermeszt, átjár <hideg)' (San­ders: Fremdwb. 2 2: 88). Ennek forrása a fr. morfondre 'megdermeszt, átjár (hideg) ; (visszaható igeként:) fázik, hasztalan vá­rakozik, ácsorog', kfr. morfondre 'idejét vá­rakozással vesztegeti, várakozás közben el­únja magát' (Wartburg: FEW. 3: 867 f an­dere a.). A francia szó elhomályosult össze­tétel. A szik. morfondovat, morfondíróvat 'morfondíroz' a németből származik, esetleg magyar közvetítéssel. — Am. morfondíroz alakja kétségtelenül német átadóra vall, a német és a magyar ige jelentésének eltérése azonban még tisztázásra szorul. A R., N. morfondál (1839: 1. fent) és a N. somfordíroz 'valamin töri a fejét' (ÜMTsz.) a somfordál­lal való vegyülés eredménye. Az 1850: ,,mor­fondicus vén embert" (Reguly-Alb. 348: NSz.) és az 1886: ,,morfondi, lovagiatlan aeszthe­tikus" (Bródy S.: Don Quixote 1: 220: NSz.) adatok 'rigolyás' jelentésű kiemelt szavai a mogorva, morcos, morózus stb., illetőleg az oktondi, bumfordi stb. melléknevek hatására keletkezhettek szóvegyülessel ós — a mor­fondicus esetében — latinosítássál. Simonyi: Nyr. 8: 299; Schuchardt: ZR­Ph. 15: 92; Toldy: Varázsrontó 338; Ba­lassa: Nyr. 63: 34. (Wartburg: FEW. 3: 865, 866 fündere, 6/3: 231, 237 *mürr- a.; Dauzat-Dubois-Mitterand: DictÉtHFr. 313 fondre, 476 morfondre, 480 mourre a.) mortui? 1646: ,,Nadani Sofianak valami bizonyos assecuratiobol moringolása végeth adnom" sz. (MNy. 3: 465); 1749:,,Jegy ruha, móring: une dote; ehesteuer" (KirBesz. 129: NySz.). J: 1. 1646: 'jegyajándék, jegyruha; vor der Hochzeit gesicherte Morgengabe (meistens von Seiten des Bräutigams)' (1. fent); 2. 1764: 'hozomány, kelengye; Mit­gift, Aussteuer' (Horvát J.: Emb. ok. 341: NSz.); 3. 1903: 'örökség; Erbschaft' (Nyr. 32: 523). Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék