A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
M - móres - morfium - morfondíroz - móring
mores 957 snoring: te!, hallod-e!'; stb.hv. more! 'ua.'; szik. more '(főleg megszólításként: cigány ember'; stb. — A magyar szó A) 2. jelentésében a cigányból, az A) 1.-ben pedig a románból származik. Az átadó nyelv figyelemfelhívó, megszólító szava a magyarban mindkét esetben az illető nyelv beszélőinek jelölőjévé vált; e jelenséghez 1. a digó és a dikkenc szócikkét. A Be jelentésben használt magyar szó elsősorban a cigányból, részben azonban a románból való. — Elavulóban levő nyelvjárási szó. Markovics: Nyr. 15: 501; Laczkó: Nyr. 36: 463. (Berneker: SlEtWb. 2 77; Bossacq: DictEtGr.4 655; Machek: EtSICSl. 305; Cioranescu: DiccEtRum. 504; Wolf: ZigWb. 146 more, 154 moro a.) móres 15941 .,wgy bewntesse megh kegyelmetek hogy morest tanwllyon" (MNy. 50: 206); 17. sz.: mórest gr. (Thaly: VÉ. 2: 233); — móres (MTsz.). Jl 1594. "illendőség, becsület, Anstand, Mores' (1. fent). Latin eredetű; vö. lat. mores 'szokások, erkölcsök'. Ez a tisztázatlan etimológiájú lat. mos 'szokás' többes számú alakja. Bekerült több más európai nyelvbe is; vö.: ang. mores [többes sz.]; ném. Mores; stb.: 'illendőség, becsület, móres. — Jobbára csak a móresre tanít, ismeri vagy tudja a mórest szókapcsolatban használatos. Réthei Prikkel: Nyr. 29: 338; Melich: Honf Mg. 64; Fjudorovits: MNy. 26: 120; Szés Sz.: Kiss: Nyr. 86: 330. (Walde-Hofmann: Lat EtWb.32: 114; Machek: EtSIÖ Sl. 305; Kluge: Et Wb.20 488.) - Vö. demoralizál, morális. morfium 1865: ,,morphium, álompor, mákonyvonat" (Babos Morpheus a.); 1876: morfium-porral (Hevesi L.: Karc. 170: NSz.); 1898: morfium-oltással (Csapodi: Elfáradás 87: NSz.); orfeumot gr. (VMTsz.). J. 1865: "az ópium egyik hatóanyaga: Morphium' (1. fent)) morfinista 1904: ,,morfin\ista aki beteges szenvedéllyel szedi a morfin nevű fájdalomcsillapító szert" (Radó: IdSz.1). J. 1904: 'szenvedélyes morfiumélvező ; Morphinist' (1. fent). Jövevényszó-család, melynek tagjai a latinon át függnek össze. A morfium latin eredetű; vö. orvosi lat. morphium 'morfium'. Alapja a lat. Morpheus (ó gör. Moqopsog); ez az antik mitológiában az álomisten egyik fiának a neve. Az elnevezés a morfium altató hatásával függ össze. A latin szó különféle úton számos nyelvbe átkerült; vö.: ném. Morphium; cseh morfium; or. MOpcpun; stb.: 'morfium'. — A morfinista német eredetű; vö. ném. Morphinist 'morfinista'. Ez a ném. Morphin 'morfium' ( fr. morphine 'ua.'; végződésére vö. aszpirin, kinin, kitin stb.) származéka. Megfelelő szó kimutatható több más európai nyelvből is; vö. cseh morfinista; or. M0p@UHVcm; stb.: 'morfinista'. A m. morfinista végződése latinosítás eredménye. Toldy: Varázsrontó 262; Terestyéni: MNy. 51: 300. (Schulz-Basier: DtFremdwb. 2: 154; Vasmer: RussEtWb. 2: 161; Kluge: EtWb.2: 488; Wartburg: FEW. 6/3: 141.) morfondíroz 1832: ,,méla morfondirozások között 9 órára Kótajba értem" sz. (Irtört Közl. 6: 485). 1839: „morfondál: komoran méláz ! morfonderoz (MTsz.); — morfondérozik (Nyr. 30: 390). J: 1. 1832: 'töpreng, tűnődik; grübeln, sinnieren, vor sich hinbrüten' (1. fent); 2. 1900: 'duzzog, dörmög; schmollen, murren (Person) búslakodik; sich grämen' (Tolnai: Magy. szót.). Német eredetű; vö. ném. R. morfondieren 'megfázik; megdermeszt, átjár (hideg)' (Sanders: Fremdwb.22: 88). Ennek forrása a fr. morfondie 'megdermeszt, átjár (hideg) ; (visszaható igeként:) fázik, hasztalan várakozik, ácsorog', kfz. morfondre 'idejét várakozással vesztegeti, várakozás közben elunja magát' (Wartburg: FEW. 3. 867 fandere a.). A francia szó elhomályosult összetétel. A szik. morfondoval, morfondíróval 'morfondíroz' a németből származik, esetleg magyar közvetítéssel. — A m. morfondíroz alakja kétségtelenül német átadóra vall, a német és a magyar ige jelentésének eltérése azonban még tisztázásra szorul. A R., N. morfondál (1839: 1. fent) és a N. somfordíroz 'valamin töri a fejét' (VMTsz.) a somfordással való vegyülés eredménye. Az 1850: ,,morfondicus vén embert" (Reguly-Alb. 348: NSz.) és az 1886: ,,morfondi, lovagiatlan aeszthetikus" (Bródy S.: Don Quixote 1: 220: NSz.) adatok 'rigolyás' jelentésű kiemelt szavai a mogorva, morcos, morózus stb., illetőleg az oktondi, bumfordi stb. melléknevek hatására keletkezhettek szóvegyüléssel és — a morfondicus esetében — latinosítással. Simonyi: Nyr. 8: 299; Schuchardt: ZRPh. 15: 92; Toldy: Varázsrontó 338; Balassa: Nyr. 63: 34. (Wartburg: FEW. 3: 865, 866 fündere, 6/3: 231, 237 *mürr- a.; Dauzat-Dubois-Mitterand: DictÉtHFr. 313 fondre, 476 morfondre, 480 mourre a.) mortui? 1646: ,,Nadani Sofianak valami bizonyos assecuratiobol moringolása végeth adnom" sz. (MNy. 3: 465). 1749:,,Jegy ruha, móring, une dote, ehesteuer" (KirBesz. 129. NySz.). J: 1. 1646: 'jegyajándék, jegyruha; vor der Hochzeit gesicherte Morgengabe (meistens von Seiten des Bräutigams)' (1. fent); 2. 1764: 'hozomány, kelengye; Mitgift, Aussteuer' (Horvát J.: Emb. ok. 341. NSz.); 3. 1903: 'örökség; Erbschaft' (Nyr. 32: 523). Bajor-osztrák eredetű; vö. baj.-osztr.