A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
N - nacionalizmus - nácizmus - nád - nadály - nádméz - nádol
nacionalizmus 991 nácios lat. nationalis 'nemzeti, hovatartozási' melléknév semlegesnemű nationale (ti. documentum, scriptum stb.) alakjának a főnevesülése lehet. Más nyelvekből a szó nincs kimutatva. Kallós É.: Nyr. 70: 68. (Fremdab. Leipzig 411.) — Vö. internacionális, náci, náció, nacionalizmus. nacionalizmus 1809/1895. ,,a' M. nyelvnek 's Nationalismusnak heves pártfogója" (Kazinczy: Lev. 6: 193. NSz.); — nacionalizmus (Kelemen: IdSz.). J. 1. 1809/1895: "az önálló nemzeti állam megteremtésére irányuló, fokozott nemzeti érzés és öntudat; gesteigertes Nationalbewußtsein im Dienste der völkischen Freiheitsbewegungen' (1. fent); 2. 1931/1938: 'más népek lebecsülésében és imperialista törekvésekben megnyilatkozó reakciós polgári ideológiai irányzat; reaktionäre bürgerliche Ideologie: mit imperialistischen Bestrebungen verbundene Geringschätzung anderer Nationen" (Babits: Ezüstkor 231. NSz.) || nacionalista 1873/ 1951: „legyenek ezek [a kívánalmak] . . . Internationalisták (nemzetköziek), nationalisták (nemzetiek)" (Munkásmozg. tört. 1: 263. NSz.); 1897: Nacionalisták gr. (Pallas-Lex. 12. 898); 1900: nacionalisták gr. (BN. ápr. 17. 1: NSz.). J. A) mn. 1. 1873/1951: 'nemzeti national' (1. fent); 2. 1931/1938: 'a (reakciós) nacionalizmusnak megfelelő ; nationalistisch' (Babits: Ezüstkor 226: NSz.). B) mn. 1897: 'a nacionalizmus híve: Nationalist' (1. fent). Nemzetközi szócsalád; vö.: ang. nationalism, nationalist; ném. Nationalismus, Nationalist; fr. nationalisme, 7iationaliste; ol. nazionalismoy nazionalista; or. HauuonaAÙ3Mt HayuoHaAYcm: 'nacionalizmus', 'nacionalista'. A szócsalád tagjai a lat. natio 'születés, nemzet' főnévből kiinduló újkori latinos képzések, s az egyes nyelvekben különkülön is létrejöhettek. Melléknévi jellegű alapszavukra vö. pl.: ang., ném., fr .national 'nemzeti'. A nacionalista-féle származék a legkorábbról az angolból mutatható ki (1715: OxfEnglDict. Nationalist a.), a nacionalizmus- féle pedig a németből (1740: Schulz-Basier: Dt Fremdwb. 2: 183).A magyarba elsősorban a németből kerülhettek át, bár az 1. jelentésben használt nacionalizmus-ba, vö. h. lat. nationalismus 'nemzeti tulajdonság' (1818; Márton 2: 1827). Pejoratív jelentésüket a politikai nyelvben kapták azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti, polgári állam létrejötte után a nacionalizmus elveszti haladó jellegét, reakcióssá válik Gyalmos: MNy. 29: 282. (DudenEtym. 463 Nationa.; Wartburg: FEW. 7: 42.)Vö. internacionális, náci, náció, nacionálé. nácizmus 1. náci nád 1121/1420: „Sextum predium Na*dagtmn duobus locis" sz. hn. (MNy. 23: 364); 1208/1395: Nadagy [Nádágy] hn. (Györffy 1: 696); 1395 k.: „arondo, naci" (BesztSzj. 428.). J. 1. 1121/1420: "karcsú, hengeres szárú vízinövény ; Schiffrohr' (1. fent); 2. 1560 k.: '(mocsári) sás; Riedgras, (in Sümpfen gedeihender) Liesch' (Gyöngy-Szt. 3910.) ; szakny. 'Phragmites communis'. - SZIAS 1121/1420. sz. hn. (1. fent); 1165: nadas szn. (MonStrig. 1:118); 1560 k.: Naadas fn. (GyöngySzt. 3650.) 1550 k.: nadibika (Koll.: NyF. 45. sz. 9). Ismeretlen eredetű. — Finnugor egyeztetése és indoiráni származtatása nem fogadható el. Nyelvünknek minden bizonnyal igen régi eleme. Eredeti jelentése az 1. lehetett. MUSz. 388; Vámbéry: MEr. 223; Fiók: ÁrjUg. 20; Munkácsi: ÁKE. 475, KSz. 4: 381; SzófSz. nadály 1214/1550: ? „de villaVadai" hn. (VárReg. 308.); 1225: „Iuxta stagnum quod uulgo dicitur Nadalthov" hn. (OklSz.); 1244: Nadalos sz. hn. (OklSz.); 1317/1407: Nadaliusto sz. hn. (OklSz.); 1395 k.: ,,fang[ui]fuga: nadal" (BesztSzj. 1120.); 1578: nadály (Mel: Herb. 153: NySz.); 1727/ 1892: nadár (Ethnographia 3: 63: NSz.); 1751 k.: Nádály (Jekoniás 62: NSz.); 1793: nadálly-szívás (Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 392: NSz.); nadá, nadár (VMTsz.). Jr 1225: ? 'pióca; Blutegel' (1. fent); 1395 k.: 'ua.' (1. fent); szakny. —ok 'Hirudinoidea'. Ismeretlen eredetű. Tővége valószínűleg eredeti Z-ből palatalizálódott. A nada változatra vö. N. szanda 'szandál', kana 'kanál' stb. — Szláv származtatása nem fogadható el. — Főként a tiszántúli nyelvjárásokban él. Halász: Nyr. 8: 344. Szós Sz.; Benkő: NytudÉrt. 1. sz. 22, 38. nádméz 1493 k.: „menth az thyrthafangos naadba zokotheedes naadmeez theremny" (FestK. 169). — nár-méz (MTsz.). Jr 1493 k.: 'cukor; Zucker' (1. fent). Összetett szó: a nád és a méz alárendelő kapcsolatából forrt össze. Az utótagot az magyarázza, hogy a cukornádból készült cukor megismerése előtt az ételeket mézzel édesítették. A cukor e régi elnevezése főként a cukorrépából való cukorgyártás 19. sz.-i elterjedése után szorult vissza, s ma csak a keleti nyelvjárásokban él (1. Nyatl. 1: 60. cukorrépa a.). CzF. I . Simonyi: TMNy. 362; Kertész: Nyr. 65: 136; Szóf Sz. Náda.; Benkő: Nyr. 75: 276; Kiss: Nyr. 93: 175; nádor 15581 .,Egy Lemes nadlastul az Ember wasabul ha nadlya, [a kovács] eth kraiczarth wehessen" (OklSz.); 1579: meg