A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 3. Ö-ZS (1976)
S - süllő - sülve-főve - süly
küllő tett a jelentése ; h hasonlóra vö. R. sütő malac (1682, Nyr. 73: 345). E magyarázatnak erős fogyatékossága, hogy a *süld ige sehonnan nem mutatható ki, s a süt, sül szó családjában sz-es kezdetű változat nem jelentkezik. — A szül igéből való származtatása hang- és jelentéstani okok miatt kevéssé valószínű. A süldőnek a serdülővel, siheder rel, suhanccal való rokonítása, továbbá egy feltett sült-, süv-igetőből való származtatása téves. Czs.; Simonyi: NyK. 16: 242®; Moldován: ErdMúz. 1887. 303; Balassa: NyK. 24: 282; Herman: Pászt. 560, 710; Mészöly: Né-Ny. 1: 208; Szól Sz.; Csefkó: Nyr. 73: 345; Beke: Nyr. 73: 385; Martinkó: Nyr. 79: 98® ; Molnár N.: Áll. 18; Berrár: MNy. 57: 32. — Vö. süt. süllő 1138/1329: „In villa Geu hec sunt nomina feruorum . . . Sileu" szn. (MNy. 32: 132); 1211: Silleu szn. (OklSz.); 1294: ? Seilend sz. hn. (Györffy 1: 345); 1395 k.: „parchaifollew" (BesztSzj. 299.); 1405 k.: sille (SchlSzj. 798.); 1514: swllw (OklSz.); 1522: Sillis sz. szn. (MNyTK. 86. sz. 24); 1577 k.: Swlle (OrvK. 394); — sül (MTsz.); süllér (VMTsz.). Js 1138/1329: 'Schill, Hechtbarsch' (1. fent) ; szakny. 'Lucioperca lucioperca'. Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó; vö.: csuv. edia; bask. hila; kkalp. sila: 'fogas, süllő'. A csuvas és a kipcsak nyelvi adatok egymáshoz való viszonya hangtani szempontból nem világos. A csuv. cela 'fogas' a csuv. Sdl 'fog' szónak ugyanolyan származéka, mint a m. fogas 'ua.' a m. fog' főnévnek. A csuv. Sdl 'fog' megfelelői a törökség minden ágában megtalálhatók; vö. pl.: ujg., KB., csag. tiç; oszm. diS; türkm. diS; kum. tiS; jak. tis: 'fog'. A cser. çöla-kol 'fogas' (cser. böl 'hal') a csuvasból való. — A süllő azon kis számú ótörök jövevényszavaink közé tartozik, amelyekben a köztörök s hangot csuvasos képviseli; 1. még dél, dél, kölyök. A magyarba került csuvasos török alak *cillig lehetett. — A rom. Balau 'süllő' a magyarból való. — Finnugor egyeztetése és német származtatása téves. Halász: Nyr. 17: 497; Munkácsi: Ethn. 4: 182; ÁKE. 551; Luntzer—Melich : DOLw. 246; Räsänen: MSFO u.48. sz.264;Ramstedt: JSFO u. 38/1:23; Katona: MNy. 23: 190® ; Ligeti: NyR. 49: 216®, MNy. 65: 144; AOr. 29: 286; Németh: MNy. 33: 139; Szés Sz.: Moór: MCFDpr. 16; Bárczi: Szók.274; Cioranescu: Dirc EtRum. 716; JegEt. 332; Tamás: UngElRum. 718: sülve-főve 1819: „Itt van fűve főve" (Horváth Á.: Péld. 36: NSz.); 1867: sülve-főve (Tolnai L.:Besz. 1: 170: NSz.); 1885: sülve-főlve (Hang F.: Kalocsai szellemi omni bus 206: NSz.). J: 1819: 'oft, fast immer <sich irgendwo aufenthalten, mit jemandem Zusammensein, mit jemandem gehen) | in dicker Freundschaft <sein>'# (1. fent). Összetett szó: a sül és a fő igék határozói igeneveinek egybekapcsolódása. Maguknak az igéknek a mellérendelő kapcsolatára is vannak adataink, ugyanilyen elvont jelentésben: 1883: „Mindig ott sül-fői a háznál" (Győry V., Biró 58. NSz.); N. „Mindég a menyasszonyáná sül-főj" (SzegSz.); stb. Lehet, hogy a sül-fő kapcsolat közvetlen előzménye volt az igeneves összetételnek; de ez kialakulhatott előbb is, s ebben az esetben a sül-fő elvont jelentése a sülve-főve kapcsolaton is alapulhat. Ezekben az összetételekben az egyazon jelentéskörbe tartozó sül és fő igének, illetőleg határozói igenevének az együttese a szoros összetartozás kifejezője (vö. járkel, rüg-kapál stb.); a kifejezés közelebbi szemléleti alapja valószínűleg a fazékban, a tűzhelyen együtt sülő és fővő ételekkel kapcsolatos. Hasonló szemléletet tükröztető kifejezések más nyelvekben is vannak: ném. N. g sotten und braten bei jemand sein 'valakinek mindennapos, állandó barátja' [tkp. 'főve és sülve lenni valakinél'] (Grimm: DtWb. 4: 4128); ném. in einem Geschirr kochen 'egy húron pendül valakivel' [tkp. 'egy edényben főznek']; fr. ils sont à pot et à rôt 'sülve-főve együtt vannak' [tkp. 'úgy vannak, mint fazék és pecsenye']; stb. — Az a feltevés, hogy e kifejezés a régi hitvilág emlékeként a boszorkányok sütésére, főzésére utalna, nincs kellően alátámasztva. Kertész: Szok. 244; Pais: MNy. 47: 151. süly 1138/1329: ? „Imuilla Hedekcut . . . Suuledi" sz. szn. (MNy. 32: 131); 1283: ? Sul hn. (Csánki 3: 102); 1325: ? Suul hn. (uo.); 1426: ? Sewl hn. (Csánki 1: 34); 1472: ? Sywl hn. (uo.); 1500 k.: „(Filix) paprag valet [contra] Swly" (CasGl. 37.), Swl (MNy. 11: 134); 1541 u.: Süly (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 187); 16. sz.: süöl (i. m. 2: 308); 1578: Szül fű (Gombocz E.: BotTört. 52); 1595: suit gr., sulyokot gr. (Beyther: FivK. 112, 120: NySz.); 1727 k.: süjjnek gr. (Ethn. 3: 63); 1739: süllynek gr. (Gömöri D.: A pestisről 68: NSz.); 1742: sülnek gr. (Miskóltzy F.: Manuale 433: NSz.); 1791: süjjok gr. (Benkő S.: Mértéklet 342: NSz.); 1812: sühel (MNy. 71: 252); 1824: süj köszvény (Böszörményi: Kézi könyv 1: 118: NSz.); 1838: suj, süh (Tsz.); zsü (MTsz.); zsüj (OrmSz. külön címszó). J: 1. 1500 k.: különféle, keléssel, váladékos duzzanattal járó betegségek neveként (aranyér, árpa szemhéjon, polip, vérbaj, skorbut); zur Benennung verschiedener Krankheiten (Humorrhoiden, Gerstenkorn, Polyp, Syphilis, Skorbut) (1. fent); 2. 1855/1885, szitokszóként: als Schimpfwort (Vol.—Sha. 5: 394. 628 súly