A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 3. Ö-ZS (1976)

T - turnus - túró - turpisság - turul

turnus 1005 (Helt: Kron. 155, NySz.), Turnyierba gr. (Nyr. 33: 371); 1835: Tournier, Turnier (Kunoss: Gyal.); 1895: turnír (Nyr. 24: 400). J: 1572: 'lovagi torna(játék); Bitterkampf­(spiel)' (1. fent). Német eredetű; vö. km­. turner, turnier, turnír 'lovagi torna, lovagjáték', i­. ném. Tournier, Turnier 'ua. ; verseny, torna'. Ez elvonás a kmn. turnéi, tornei 'lovagi torna­(játék)' (r­eprov. tornei, fr. R. turnéi 'ua.') igei származékából, a kmn. turnier en 'lovagi tornát vív' igéből. — Am. turnéi elhasonu­lásos forma. — A m. R. turneroz '(lovagi) viadalt vív' (1793: Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 58, NSz.) a német turnieren 'harcjátékot, baj vívást az' igére megy vissza. Melich: Nyr. 24: 400, AkNyÉrt. 17/4: 27; Petz: MNy. 23: 143; Horger: NéNy. 2: 223. (Wartburg: FEW. 13/2: 61 tornare a.; Kluge: EtWb.20 798.) — Vö. torna, túra, turista, turné, turnus. turnus 1854: ,,Turnus, 1. rend" (Hecke­nast: IdSz.2). J: 1. 1854: '(ismétlődő) sor­rend; (wiederkehrende) Reihenfolge' (1. fent); 2. 1865: ? 'körforgás; Kreislauf' (Babos), 1891: 'ua.' (Füredi: IdSz.); 3. 1900: 'időszakasz; Zeitabschnitt' (Tolnai: Magy. szót.); 4. 1918: 'egymást felváltó csoport (egyike) ; eine der sich abwechselnden Grup­pe'* (Borssz. Jankó jún. 30. 2. NSz.). Latin eredetű, német közvetítéssel is; vö. k. lat. turnus 'forgattyú, motolla; körforgás; (szabályszerű) ismétlődés, váltakozás' (Nier­meyer: MedLat. 1033; DudenEtym. 726); — vö. még nem. Turnus 'körforgás, sorrend, turnus'. A k. lat. turnus a lat. tornus 'esz­tergakés' (­ gör. rógvog 'ua.') változata. Megfelelő szó más nyelvben is használatos; vö. pl.: ang. turn. pl. turno; cseh turnus: 'fordulat; (fel)váltás, turnus; stb.'. — A m. turnus jelentései közül az eredetibb 1. és 2. a (kör)folyamat egészére, a 3. és 4. ennek egy szakaszára, illetőleg egységére vonat­kozik. Kursinszky: LatJszIrod. 48. (Walde— Hofmann: LatEtWb.3 2: 692; Frisk: GrEt-Wb. 2: 913; DudenEtym. 726.) —Vö. torna, túra, turista, turné, turnír. túró 1152: ? ,,Duo filii Turus" sz. szn. (OklSz.); 1374: ? Túros sz. szn. (OklSz.); 1395 k.:„turald[us], thuro" (BesztSzj. 1018.); 1469: turu szn. (MNy. 57: 242); 1872: túró (NépkGy. 2: 261); — törö (Csáng Sz.); turó, túru (Nyatl.). J: 1. 1395 k.:"aludttejből ké­szült tejtermék; Topfen, Quark'­ (1. fent); 2. 1395 k.: 'sajt; Käse' (BesztSzj. 1019.); 3. 1936: 'a fitymában levő váladék; Aus­scheidung unter der Vorhaut' (Szam Sz.); 4. 1940: tagadás kifejezéseként: als Aus­druck der Verneinung (Zolnay—Gedényi). — Sz. ~s 1152. ?­szn. (1. fent); 1544: twros mn. (OklSz.) m­ásodik 1832: Túrósodik (Kreszn.). Ótörök eredetű; vö.: Houtsma (türkm.) turaq (o. toraq) 'joghurtból készített sa­vanykás ízű étel'; AH. toraq 'forralt sava­nyított tej'; csag. toraq 'sajt'; oszm. B. dorak 'kiszárított joghurt' (U­S.), N. dorak 'egy fajta joghurtból és tejfölből készített sajt' (SDD.), csuv. ture­ 'forralt, leszedett, savanyított tej', tora 'sajt' (Nyr. 58: 61). A cser. tuara, tuyara 'sajt' (MSFOu. 48. sz. 223) és a miser tura 'ua.' (Nyr. 58: 61) a csu­vasból, az or. N. mopah 'forralt sava­nyított tej' és a kurd toraq 'túró' a csagatáj­ból, a perzsa dörög 'savanyított tej' az oszmán-törökből való. Vö. még mong. tarag 'sűrű, savanyított tej'. A török szavak­nak a hasonló hangzású és jelentésű indo­európai szavakhoz — vö. pl.: gör. rogóg; or. meopóa. 'sajt' — való viszonya tisztá­zatlan.­­ A magyarba került török alak legvalószínűbben *turay lehetett. 1. és 2. jelentése a török nyelvekben is váltakozva fordul elő; az újabb keletkezésű 3. külső hasonlóságon alapuló névátvitel eredménye. Valószínűleg ehhez kapcsolható az argóban keletkezett 4. jelentés. Vámbéry: NyK. 8: 172, MEr. 212, MBölcs. 217; Budenz: NyK. 10: 91; Mik­losich: EtWb. 366; Munkácsi: NyK. 21: 128, KSz. 2: 192, Nyr. 58: 59®, 95; Gom­bocz: MNy. 1: 165, 3: 366®, BTLw. 133, KCsA. 1: 84®; Bäsänen: MSFOu. 48. sz. 223, Versuch 490; Szós Sz.; Pais: MNy. 57: 221®; Doerfer: TE. 1195. (Wasmer: Buss-EtWb. 3­­85; JegEt. 259.) turpisság: 1598: ,,El kell immár az ő turpissága" (Decsi: Adag. 83, NySz.). J: 1598: 'csalárdság: Arglist, Tücke' (1. fent). Származékszó: a m. B. turpis 'csalárd' (1. pl. 1819: MNy. 63: 479) melléknévből alakult a -ság főnévképzővel. Létrejöttére elsősorban a hasonló jelentéstartalmú hamis­ság hathatott. A m. B. turpis a lat. turpis (erkölcsileg) csúnya, ocsmány; gyalázatos, szégyenletes; feslett; stb.­ átvétele. Kovács: Lat El. 44; Fjudorovits: Lat-Jsz. 43; Szós Sz.; Kovalovszky: MNy. 63: 478. (Walder Hofmann: LatEtWb.3­2: 719.) turul 1237: Turul hn. (Györffy 1: 397); 1282 k.: ,,Banerium quoque regis Ethele . . . similitudinem auis habebat, que hunga­rice turul dieitur" (OklSz.); 1345: ? turrul szn. (MNy. 10: 428); 1522: Wyzesthwrwr hn., Wyzesthwrol hn. (MNyTK. 86. sz. 82, 83); 1853: torol, toroly (Szikszói Enyhlapok 140. NSz.); 1882: turulynak gr. (Tóth L.: Méhek 55. NSz.). J: 1237: '(az ősmagyar mondavilágban) sashoz vagy sólyomhoz hasonló madár.­­(im ungarischen Sagenkreis) einadler­ oder falkenähnlicher Vogel' (1. fent). turul

Next