Notarius Hungaricus - A Magyar Országos Közjegyzői Kamara lapja 1. (2009)

2009 / 1. szám

­S elnöki köszöntő Kedves Kollégák! Nehéz időket élünk, sokszor érezzük azt, hogy egyedül vagyunk. Pedig nem va­gyunk egyedül. Hivatásrendünket, ahogy nemzetünk minden polgárát, egyaránt sújtja a gazdaság visszaesése. Egy ilyen időszakban jó, ha tudunk egymásról, jó egy közösséghez tar­tozni, ahol meghallgatnak, megértenek minket. A gazdasági válság az összetartozás fontosságát még hangsúlyosabbá teszi. Sokat gondolkoztam azon, hogy helyes-e egy gazdaságilag ilyen nehéz időszakban új belső információs kiadványt elindítani. Az eddigi tapasztalatokat megvizsgálva egyértelmű, hogy az információáramlás elősegítése érdekében szükség van egy színesebb, a mindennapi életet bemutató, belső orgánumra. Pénzügyeinkkel kapcsolatos felelősségünket szem előtt tartva azonban, a Notarius Hungaricust elektronikus formában indítjuk útjára, és a MOKK vezetése úgy dön­tött, hogy a Közjegyzők Közlönyét, a több mint 10 éve sikeresen működő tudomá­nyos kiadványunkat 12 helyett évi 6 alkalommal juttatja el a kamarai tagokhoz. A válság, azok a nehéz hetek, hónapok, amelyeket megélünk, arra késztetnek minket, hogy belássuk, milyen óriási jelentősége van a közjegyzők közösségének. Szakmánk, ahogy egy család, csak úgy él és működik, ha tudunk egymásról, ha a bel­ső levelezőrendszeren túl is felvetünk problémákat, pl. díjszabással, okiratszerkesz­téssel, KVSZ-szel kapcsolatban, illetve ha beszámolunk az egyes területi kamarák rendezvényeiről, ha közjegyzői arcképeket mutatunk be. Természetes és jó dolog, ha egy közösségen belül sokféle vélemény jelenik meg, és a demokrácia is csak úgy működik, ha ezek a vélemények megtisztulva, kompro­misszumokat kötve egységes, közös, kifelé képviselendő nézőponttá erősödnek. Ez a lap a hétköznapok közjegyzői munkájának hőse, a közjegyzői rendszert mű­ködtető, képviselő közjegyzők orgánuma kíván lenni. Azoké a közjegyzőké, akik talán túl csendesek, és talán kevésbé vannak jelen a kamarai közéletben, mint arra szükség lenne, de munkájukat becsülettel látják el, az előírt kötelességeknek mara­déktalanul meg akarnak felelni. Róluk és nekik szól a Notarius Hungaricus. A kiadvány elnevezéséről hosszan vitatkoztunk. Meggyőző volt számomra az az érv, mely magyar nevet akart lapunknak, de a beérkező szavazatok többsége - talán nemzetközi érthetősége miatt - a jelen elnevezést választotta. Kedves Kollégák! Ezek az oldalak lehetőséget is teremtenek Számotokra és szá­munkra egyaránt. Színvonala attól lesz jobb, ha írtok bele, ha értesítetek azokról az eseményekről, melyekről fontos lenne, hogy a többiek is tudjanak. Fórum ez, mely nyitva áll örömeink és bánataink előtt. Üzenünk vele a mának, de egyben utóda­inknak is, akik már a jövő ismeretében fogják olvasni a megjelent sorokat, annak a jövőnek az ismeretében, amelyet ma, itt és most, mi alakítunk. Kezdődjék hát a szerkesztés, munkára fel! // —Qu­ Tóth Ádám a Magyar Országos Írotjegyzői Kamara­ elnöke NÓTÁRIUS 3

Next