Notarius Hungaricus - A Magyar Országos Közjegyzői Kamara lapja 4. (2012)

2012 / 1. szám - ELNÖKI KÖSZÖNTŐ - Tóth Ádám: Kedves Kollégák!

2012. január-február ELNÖKI KÖSZÖNTŐ Kedves Kollégák! A Szabadság, Szerelem című Huszka Jenő írta daljátékban szerepelnek a következő sorok: „Doktor úr, doktor úr, ellene mit ajánl? Jaj, ugyebár meggyógyít engem? Azt azért senki sem kérdezi meg a doktortól: - Doktor úr, a maga szíve sohse fáj?" A közjegyző fogalmához a biztonság fogalmát társítják a közgondolkodásban. A közjegyző biztonságára azonban ki figyel, ki kérdezi meg, hogy biztonságban érezzük-e magunkat, mennyire kiszámítható a jövőnk? Most amikor azt tudjuk csak, hogy sokaktól kell akaratuk ellenére elbúcsúznunk és kósza hírek keringenek pislákoló reménnyel, hogy lesz lehetőség a további szakmai szolgálatra különösen aktuális ez a kérdés. Egyik napról a másikra villámcsapásként érte a hír a karunkat, hogy a közjegyzői szolgálati viszony megszűnésének életkori felső határát nyolc évvel szállítják le. Álmok, remények, építő tervek foszlottak semmivé és helyükre az indulat, félelem és elkeseredés költözött. Az első felmerülő kérdésre, a „miértre" máig nem tudunk választ adni. Sok lehetőség felmerült, hogy az Európai Bizottság rosszul megfogalmazott érvelése miatt, hogy a közjegyzőhelyettesek terjesztették elő, hogy az egységes nyugdíjkorhatár bevezetésének vagyunk az áldozatai, hogy politikai okok állnak a lépés mögött, hogy én javasoltam volna. Aki a velem szemben felhozott vádat megfogalmazta biztosan olvasta az írást miszerint „megverem a pásztort és szétszéled a nyáj"(Mt 26,31) Ebben a nehéz időszakban elsődleges feladatunk, hogy segítsük azokat, akik reményeikben csalódtak és új célokat kell találniuk, segítsük azokat, akik nyugdíjba küldött kollégáink irodáiban dolgoznak, közjegyzőhelyetteseket, közjegyzőjelölteket, évtizedek óta csendben, de kitartó szorgalommal helytálló adminisztratív munkatársakat. Segítsünk azoknak, akik életerejük teljében kényszerülnek váltásra és akik közül sokan jövőjüket továbbra is a karban képzelik el. Minden kolléga jó szavára, segítő szándékára, tettére égető szükség van! A valódi erő, a kar egysége és kollegialitása most kell, hogy megmutatkozzon, mert - és ez már tapasztalatunk - elsősorban csak magunkra számíthatunk, az erőnk közösségünkben rejlik és ennek a közösségnek mindenki tagja kell, hogy maradjon azok is akiket most oly keményen sújt ez az új szabály, hiszen ők a mi alapítóink, ők a gyökere és törzse annak a hivatásnak melynek ágai megerősödtek az elmúlt húsz évben és élni akarva az ég felé törnek. Kedves Kollégáim! A helytállás napjai ezek, emberségünk, közjegyzői hivatásunk legfontosabb oldala, sebzett szakmánk ereje most kell, hogy megmutatkozzon! Bízom benne, hogy ez az év enyhíteni tud a fájdalmon, talán gyógyulásban is reménykedhetünk, de biztos, hogy egységben egymást segítve kell várnunk, hogy mit hoz a jövő, küzdenünk magunkért és a közjegyzőség családjából erőt merítve helyt állnunk feladatunk a hitelesség szolgálata mellett! Bízva a Jóban, Erőt és Szeretet kívánva Mindenkinek, dr. Tóth Ádám a MOKK elnöke MOI­ ­OTAFUUS NGARICUS

Next