Verebély Tibor dr.: Sebészklinikai előadások 1. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 123. (Budapest, 1930)
XXII. A nyálmirigyek betegségei
266 A nyálmirigyek betegségei tátva marad, a nyelv nem mozog. Ha a beteg a mirigyből enyhe nyomással kimasszírozza a nyálat, a görcs megszűnik, a kivezető csőből sugárban kibuggyan a nyál, a daganat lelohad. Sokkal kellemetlenebb ennél a fertőzéses (septikus) nyálroham. Az ilyen roham után a beteg a nyálat nem tudja kimasszírozni, a keletkező daganat nem múlik el, s a szájzár is megmarad; egy-két nap múlva a nyelv felemelődik, s alatta a szájfenéken piros daganat lesz látható; a kivezető cső nyílása duzzadt, vörös, rostonyásan belepett; a megduzzadt kivezetőcső egész hosszában kitapintható; a nyál bűzös; a nyálvezetéket végigtapintva, benne a kő fellelhető. Kimutatható a kő ezenkívül röntgenképen is. Olykor sikerül a cső szondázása is, ami azonban a kivezetőcső nyílásának szűk volta miatt nem könnyű. A nyílás felkeresésére jó fogás, ha egy darabka kristálycukrot, vagy sót teszünk a nyílás tájára, mire néhány pillanat múlva megindul a vezetékből a bőséges nyálcsurgás, a szondázáshoz legjobb hajszálszondát használni. Ha ilyen rohamok megismétlődnek, a nyálmirigy fokozatosan megkeményedik, porckemény lesz, miközben a gyulladás átterjed a szomszédságra is. A heveny átterjedő gyulladás a szájfenéken angina Ludovici képében, az idült gyulladás Küttner-féle neoplasticus láb formájában folyik le. A tennivaló a betegség szakától függ, de mindenesetben csakis sebészi lehet. Ha csak aseptikus colicák mutatkoznak és az egyébként ártatlan kő helye pontosan kimutatható, a kő felett a vezetéket fel kell hasítani és a követ ki kell buktatni. Ha a kő fertőzött, s heveny gyulladást okozott, sőt esetleg angina fejlődött ki, akkor a mirigy tágan feltárandó, hogy a kő mögött felhalmozódott genynek bő levezetése legyen. Idült megkeményedéses gyulladás esetén a mirigyet a kővel együtt ki kell irtani. g) Sialadenitis chronica toxica. Hosszú időn át szedett gyógyszerek (Hg) okozta stomatitis átterjedése folytán, vagy mérgező anyagoknak huzamosabb belégzése után is felléphet a nyálmirigyek gyulladása. E tekintetben főleg a higany syphilis kezelése kapcsán és az ólom, mint foglalkozási ártalom nyomdászoknál veszedelmes. Külsőleg a nyálmirigyek erős duzzadása feltűnő. A kezelés elsősorban prophylacticus, s a száj és a fogak tisztántartásából álló) Sialadenitis chronica secretorica. Létrejövetelének okát tulajdonképpen nem is ismerjük. Nőknél elég gyakori jelenség, hogy a havibaj idején nyáladzás, a nyelv alatt feszülő érzés jelentkezik. Talán még gyakoribb a terhesség alatt fellépő salivatio. Lehetséges, hogy valamely közelebbről nem ismeretes közvetlen hormonhatásról, vagy ezzel kapcsolatos valamelyes beidegzési zavarról van szó. Régebben ide számították a parozis táján fellépő körülírt pofaizzadást is (hyperhydrosis parotidea). Ez a sajátos kórkép ok nélkül, vagy előrement és meggyógyult parotitis után jelentkezik. Evés, vagy beszéd közben a parotis táján nedves lesz a bőr, úgyhogy először finom cseppek jelennek meg rajta, majd bőségesen csurogni kezd a víztiszta folyadék, amely nem nyál, hanem verejték jellegű. Az elválasztás csökkentésére atropint, a bőr kiszárítására hintőporokat ajánlanak, de a bajoki gyógyítása ezideig ismeretlen. c) Siabodochitis acuta. Voltaképpen minden nyálmirigygyulladásnál jelen van, sőt a gyulladás legtöbbször ezzel kezdődik. Különös jelentősége nincsen.