Szél Tivadar Dr.: Egészségügyi statisztika - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 124. (Budapest, 1930)
I. Elméleti rész - 4. §. A módszer mathematikai része
I. Elméleti rész 41 kori előfordulásában mutatkozó területi különbségek feltüntetésére. Pontozással készült statisztikai térképre példa Kovács Alajos kartogrammja az egykének Magyarországon való elterjedéséről (1. a 19.§*-ban a XIII. grafikont). A vonalakkal vagy statisztikai görbékkel való ábrázolás rendszerint a derékszögű koordináta rendszerben történik olyképen, hogy az abscissán azt az ismérvet visszük fel, mint független változót, amely szerint a vizsgált jelenség különböző gyakoriságának alakulását szemléltetni kívánjuk. Az ordináták a különböző gyakoriságok lesznek. Ez a módszer leginkább oly statisztikai számsorok ábrázolására alkalmas, melyeknek kényszerítő sorozási princípiumuk van, szóval, amelyek ordinábilis sorok. Ilyenek különösen a tömegjelenségek időbeli változásai vagy valamely jelenség gyakoriságának életkor szerint különböző gyakorisága. Fejlődő statisztikai soroknak az abscissaról emelkedő, regressiveknek oda visszatérő vonal fog megfelelni. Unduláló sorok a sinusgörbéhez hasonló vonalat adnak. Parabolaszerű az elhalálozási valószínűség kor szerint való alakulása. Ez utóbbit, az elhalálozás valószínűségének alakulását életkor és nem szerint részletezve az 1900—01. és 1920—21. évi halandósági táblák szerint a III. grafikon mutatja. Amíg ez az abscissa felé domború oldalával fordul (a jelenség részletes leírását lásd a 36. §-ban), addig a szintén idecsatolt IV. grafikonon látható másik jelenség, a házasulok gyakoriságának életkor szerint való alakulása éppen ellenkezőleg az abscissa felé homorú oldalával forduló görbe. Ugyanilyen a születések gyakoriságának a szülők életkora szerint való alakulása (ismertetve 1. 11. §-ban). A statisztikában igen gyakoriak az úgynevezett zsandárkalapszerű szabályszerűségek. Főleg a biometriában találkozunk velük. Ilyenek a testmagasság, a testsúly, érvelés, lélegzés szaporasága különböző alakulásának eltérő gyakoriságait feltüntető görbék. Ezekre példát mutat a 23. §-ban a XIV. grafikon, mely Kőrösy Kornél méréseinek statisztikája alapján az érvelés és a lélekzés szaporaságának alakulását tünteti fel. Mindkettő bizonyos ferdeséggel bír, ezért bennük a három fő középérték: az arithmetikai közép, a médián és a modus nem esik egybe. Az ilyen unimodális, zsandárkalapszerű statisztikai szabályszerűségek rendszerint kissé asszimetrikusak. Gyakoriságok időbeli, történeti alakulására példa a IX. grafikon, mely az élveszületések és a XVII. grafikon, mely az elhalálozások nyers arányszámának alakulását ábrázolja a fővárosban, a vidéken és az egész országban 1874-től 1928-ig. (Az előbbit 1. a 9., az utóbbit a 35. §-ban.) Hasonló természetű a XXI. grafikon (a 37. §-ban), mely a csecsemőhalandóság és a XXV. (a 47. §-ban), mely a diphtheriamortalitás történetét szemlélteti. Unduláló vagy cyclikus sorokra példa a XXII. grafikon (1. a 45. §-ban), mely a halandóság országos alakulásának, valamint egyes fertőző betegségekben való mortalitásnak havonkint való alakulását tünteti fel. Ehhez hasonló a XXIII. grafikon is (az 57. §-ban), mely a seasonbetegségek havonként való alakulását mutatja Nékám klinikájának 30 éves betegforgalma alapján. A körülhatárolt területekkel történő síkábrázolásnál négyszögeket vagy oszlopokat, háromszögeket és köröket használunk fel. Az oszlopoknál azok magassága rendszerint a vizsgált jelenség gyakoriságával arányos. Jól használhatók a különböző magas oszlopokból álló oszlopsorok kényszerítő sorozási princípiummal nem bíró, ú. n. nem ordinábilis statisztikai számsorok ábrázolására. Ilyenek a nemzetközi összehasonlítások, amikor is a vizsgált jelenségnek az egyes országokban különböző gyakoriságát ezzel arányos különböző magas oszlopok szemléltetik. Az oszlopok nagyságrendjükben sorakoztatnak, minthogy az országok egymás mellé rendezésének nincs kényszerítő sorozási princípiuma. Erre példa az idecsatolt V. grafikon, mely a csecsemőhalandóság nemzetközi összehasonlítását mutatja az élveszületésekhez viszonyító arányszám alapján. Hasonló példa a XXIX. grafikon (a 60. §-ban), mely az öngyilkosok arányának