Gerlóczy Géza dr.: A nyelőcső-, gyomor- és bélbetegségek klinikája - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 131. (Budapest, 1932)
A bél betegségei - Részletes rész
múlttal bíró esetekben lesz kifejezett. Teljes elzáródásnál sem szék, sem szél nem távozik, ellenben bélsárszagú gázok ürülnek, majd — előbb reflectorosan, később pangásos retenzióból — egyre nagyobb tömegű és egyre faeculensebb folyadéktömegeket hány ki a beteg, ami valósággal hasmenésszerű massza, sőt mélyebb vastagbélelzáródásnál egyenesen székletszerű is lehet (miserere). A beteg elesett és annál erőtlenebb, minél hirtelenebből keletkezett az elzáródás; régi stenosis mellett a heveny elzáródást jobban elviseli a szervezet. Ha a hányások és a bőséges secretumtermelés már igen nagy vízveszteséget okoztak, a bőr elveszti rugalmasságát, az arc mélyen barázdált, a szemek beesettek, az orr kihegyezett stb., egyszóval a facies peritonealis áll előttünk. Az egyik legszembeszökőbb tünet a meteorismus, amely különösen a mélyebben ülő vastagbélelzáródásoknál oly plastikusan rajzolhatja ki a vastagbél körvonalait, hogy még a haustratió is felismerhető lehet. Igen nagy diagnostikus értéke van annak, ha a metorismust egészen körülírtan találjuk (Wahl-féle tünet) és az esetleg látható peristaltika is körülírt. Ilyenkor a felfúvódott fixált bélkacs teljesen mozdulatlan, s a peristaltika nyomát sem tünteti fel, a mögöttes bélkacs pedig a pangásos meteorismustól puffadt és igen élénk peristaltikát végez. — A pulsus szapora, kicsi, üres; régi stenosis eseteiben azonban ileus dacára is bradycardia állhat fenn (vagus inger).— A vizelet sűrű, albuminuria, cylindruria, az üledékben vörös-, és fehérvérsejtek mutathatók ki. Fontos az indicanuria lelete, amely annál kifejezettebb, minél magasabban ül az akadály, mert a fehérje, amit a felsőbb bélszakaszok még bőven tartalmaznak, rothadni kezd; a mélyebb, vastagbélelzáródásoknál már csak akkor találunk indicanuriát, ha az elzáródás már több napos. A heveny bélelzáródás legsúlyosabb formáját akkor látjuk, ha a mesenterium leszorulásával a vénás vér elfolyása is megakad (strangulatius ileus). Ilyenkor a kezdeti hasfájások rendkívül hevesek, míg később némileg enyhülnek és kólikaszerűvé válnak. A fájdalmak teljes megszűnése az általános kép egyidejű rosszabbodásával fenyegető jel, amely amellett szól, hogy általános bélhüdés következett be. Ez áll természetesen azokra az esetekre is, amelyekben a már tárgyalt egyéb aetiológiás lehetőségek (vesekő, ureterkő, genyes peritonitis stb.) állanak e paralytikus ileus képe mögött. Utóbbiakban, ha mégis fájdalom jelentkezik, azt bizonyára inkább az ileust kiváltó tényező (pl. kő) tartja fenn. Paralytikus ileusnál a bélrendszer egészében megáll a passzázs s így hamarosan diffus meteorismus, majd a peritonitis kapcsán tympanites keletkezik. A beteg állapota válságos, pulsusa szapora, filiformis, facies peritoneálist látunk stb. A peritonitis-szel együtt most már fájdalom is jelentkezik, amely tűrhetetlenné fokozódhat. A súlyos, általános tünetek strangulatiós ileusnál peritonitis nélkül is fennállanak, azonban a helyi tünetek (locális meteorismus, bélmerevedés, bélperistaltika, esetleg bélzörejek) ilyenkor még többnyire kifejezettek. A heveny ileus lefolyásában is elsősorban az ileust kiváltó tényezőnek jut a döntő szerep. A lassabban kifejlődő kórképeknél egy-két hétig is eltarthat a kínos állapot, amíg a halál a teljes elerőtlenedés, vagy a hashártyaláb tünetei között meg nem váltja a beteget a szenvedéseitől. Idült stenosishoz társuló teljes bélelzáródás lefolyása még hosszabb s olykor az intermissiók keretében időnként javulhat is az állapot. A stran