Sós József: A kórélettan tankönyve (Budapest, 1949)
II. Rész. Szervek kórtana - Egyéb szervek kórtana
tin és tojásfehérje 35.000 és a haemoglobin 67.000 molekula súllyal még kiürül. De már visszamarad haemoglobin is, továbbá a 72.000 mól. súlyú serumalbumin, a 170.000 mól. súlyú Serumglobulin, a 200.000 mól. súlyú casein stb. Mérgezett veséjű állatok vizeletében is elsősorban a kis molekulájú fehérjék jelennek meg. Ezért inkább albumint veszít a szervezet és nem globulint. Ilyen módon a vérsavó albumin , globulin aránynak, az albumin rovására történő változása tényleg nem oka, hanem következménye az albuminuriának, így érthető, hogy szűrés mellett is azt a molekulát üríti ki a vese, amelynek molekulasúlya kicsi és nem azt, amelyből sok van a savóban. További lényeges kérdés, hogy a vesében hol kerül kiválasztásra a fehérje? A szűrési módra gondolva elsősorban a glomerulusban keresnénk a kiválasztási helyet. Viszont a nagyfokú albuminuriáknál a tubulusban van látható elváltozás (nephrosis). Lehetséges azonban, hogy a glomerulus is károsodott ilyenkor, de a mai szövettani módszereinkkel ez a kóros állapot nem mutatható ki. Haematuria: A vérvizelés létrejöttének módját akkor kezdtük megismerni, amikor kísérletileg vesegyulladásokat tudtunk előidézni. Állatkísérletben urán, chrom, sublimat stb. mérgezéssel lehet gyulladást előidézni, a kórkép azonban nem egyezik az emberi diffúz glomerulonephritis kórképével, hanem sok mindenben eltér attól. Először Masugi tudott olyan kísérleti veseállapotott előidézni, amely az emberi glomerulonephritissel azonosnak mondható. Masugi eljárása: Nyulat elvéreztet és a vesét több liter phys. NaCl oldattal átmossa. A vérmentes vesét szétdörzsöli phys. NaCl oldatban és szűk. Ebből az emulzióból kacsákba olt intraperitoneálisan 4 naponként mintegy 25-ször. Az utolsó immunizáló oltás után 6—8 nappal a kacsát megöli és vérsavójából szűrés után 10 cm,-t ad nyúlnak intravénásan. Az injekció után 4—8 nap múlva a diffúz glomerulonephritisre jellemző összes tünetek kifejlődnek: haematuria, albuminuria, vízretenció, hypertonia és uremia. Ez a vizsgálati módszer kétségtelenül bizonyítja, hogy allergiás védekező jelenség vesegyulladást hoz létre és valószínűsíti, hogy az emberi diffúz glomerulonephritis is, ilyen eredetű. Baktériumtestekből fajidegen, endogen eredettel szervidegen fehérjék, a veséből a savóra idegen fehérjék felszabadulása elképzelhető allergizáló tényezőnek A keletkező reakciós állapotot azután a szervezet még befolyásolja. A vese denerválása esetén pl. a Masugi nephritis első fázisa — praealbuminuriás anuria — elmarad (Hámori). Ez a vízretenciós szakasz azonban nem tartozik feltétlenül a nephritishez, mert kimaradása esetén is a következő kórkép szakaszok szabályszerűen lezajlanak. Vannak egyéb kísérletileg előállított haematuriák is. Egyik jellemző az alimentaris eredetű. Bodó szerint egyoldalú, csak hántolt zabbal történő táplálás esetén nyulaknál vesemegbetegedés lép fel hematuriával és albuminuriával, majd társul hozzá NaCl retentio, hypostenuria, hypertonia és vizenyő is. A maradék—N emelkedik. Ez az állapot tehát alimentaris eredettel utánozza a diffúz glomerulonephritist. A kórkép kifejlődése azonban nincs annyira tisztázva, hogy az alimentaris faktor természetére és hatásmódjára nézve támpontunk lenne, de nem lehet az allergiás tényező cáfolójának sem tekinteni. Egyoldalú táplálás anyagcserezavarokat, fokozódó autolysist, permeabilitási zavarokat idéz elő, ezek viszont megadják a lehetőséget, hogy a vérplasmába olyan fehérjék, vagy termékeik jussanak, amelyek normálisan nem kerülnek bele. Lehet, hogy ezek következménye allergiaszerű állapot kifejlődése és ezen át jön létre a vesegyulladásos vérvizelés. Uremia: A vese-decompensatio, elégtelen működés fenyegető tünete. Uremia alatt a valódi, vagy azothemiás uremiát értjük. Emellett van még két állapot, amelyet el kell különíteni az uremiától. Az eklampsiás vagy chloruremia nem valódi. Lényege a NaCl és víz visszatartása, ami agyvizenyőhöz vezet. Ez azután epileptiform görcsöket, látászavarokat (amaurosis).