Klemm Antal: Magyar történeti mondattan 1-3. rész - A magyar nyelvtudomány kézikönyve II. kötet, 6. füzet (Budapest, 1928-1942)
Klemm Antal: Magyar történeti mondattan
A MAGYAR NYELVTUDOMÁNY KÉZIKÖNYVE II. 6. MAGYAR TÖRTÉNETI MONDATTAN. ÍRTA Klemm Antal. I. Az egyszerű mondat. 1. Kezdetben vala az ú. n. mondatpótló és a mondat. Az ítéleti élmény eredményeképen a fogalmak keletkeztek, a mondat és a mondatpótló alkotásának eredményeképen pedig a szavak (szófajok, szóalakok), illetőleg az ezek létrehozására szükséges testi-lelki készség. Tehát nem előbb keletkeztek a szavak s azután ezekből a mondat és a mondatpótló, hanem a mondatban és a mondatpótlóban keletkeztek a szavak. Beszédünknek a célja ugyanis mindig valaminek valakivel való közlése, ez pedig csakis mondattal vagy mondatpótlóval történhetik, amelyek alkalomadtán akár csak egyetlenegy szóból is állhatnak. Ellenben egy elszigetelt szó csak felidézi a hallgató tudatában a vele társult képzetet, de képzetek viszonyítását nem fejezi ki, pedig ez a beszédbeli közlés tulajdonképeni célja. A legrégibb, az ősi mondatok egyesek szerint oly hangcsoportok voltak, amelyeknek teljes képzetek (gesamtvorstellungen) feleltek meg, azaz tagolatlanul fejeztek ki egy tudattartalmat. (Sentenceiwords. Jespersen : Progress in language( 9. f., 348. Language. 1923. 21. f. Satzwörter. Delbrück: Grundfr. d. sprachforsch. 88, 119). Később a teljes képzet tagolódott, s ennek megfelelőleg a hangcsoport kisebb hangegységekre, azaz szavakra oszlott azáltal, hogy a hangcsoport egyes részeivel egyes képzetek társultak. Schuchardt (Sprachursprung) szerint az ősi mondatok egytagúak voltak és egy-egy egységes közlendő tudattartalom kifejezésére szolgáltak, tehát mondatértékű szavak voltak. Két ily mondatértékű szó kapcsolatából keletkeztek szerinte utóbb a kéttagú mondatok. Azonban sem nyelvtörténetileg, sem lélektanilag near hoblt igazolni ily Jebpersen-, Delbrück-, Schuchardt-féle tagolatlanőukoholtokat. A viszonylag legkevésbé fejlett nyelvekben