Császár Elemér: A magyar regény története - A Pantheon Ismerettára (Budapest, 1922)
VI. Regényirodalmunk a kiegyezés után
ta módja szerint alkalmazta, hősei lelkivalóját f éltetésükkel tárta föl. Sok volt benne a mgyar, s souverainnek érezvén magát, úgy írt, amint jól ét neki. Nem vet gátat a szubjektivizmusának, elme, a pepecselésbe, még az esztétikai hatás rovására is,anyagolja, amit gondosan ki kellene dolgozni, a letért föláldozza az egésznek harmóniáját. Nagyobb fgyelmezéssel, több akaraterővel — hogy saját sza, idézzem fejére — nemcsak „szabályszerűbb“, ha művészibb és hatásosabb regényeket is írhatott rla. Harmonikus, formás csak a Gányó Julcsa, de ez valósítja meg a regény egyik fontos követelményét, s ad terjedelmes, bonyodalmas eseménysorozatot, ki regényében túlteng a lélekelemzés és a részlete— az utolsóban már jóformán mese sincs, csak -, környezet- és korrajz. Azonban bármit ad, meg , vele ragadni, minden munkájában vannak érte, mindegyik ma is éppen olyan méltó az olvasásra, it írása idején. Justh művei a haladó idővel nem etettek erejükből: ez, mikor manap a regények il ,yen megérzik a divat változásait, és egy negyedzadot csak a hatalmas alkotások tudnak meglábolni, ígértéket jelent. IRODALOM. Toldy regényéről, az Anatolról, bírálatot írt Gyulai Pál, 1872; újra Gyulai Bírálatok c. kötetében, 115—123. 1. Justhról : Szinnyei Ferencz, Justh Zsigmond. Bpesti Szemle, 173. k. (1918) 372—407. 15. A KORSZAK TÖBBI REGÉNYÍRÓJA Az emeletieken kívül működött még ebben a korséban több írónk a regény terén — Rákosi Jenő, Iványi ön, Csiky, Mikszáth — de eddig nem volt módunk mi róluk, mert nem illenek bele egyik csoportba. Ez a megállapítás azonban nem értékmérő is egyik, nem jelenti azt, hogy munkásságuk értékesebb előbbieknél, sőt még azt sem, hogy eredetibb és mairosabb. Vettek ők is ösztönt külföldről, de az ide-