A Szent István Akadémia Értesitője, 1922 (7. évfolyam, 1-2. szám)
1922 / 1. szám - I. Ülési előadások s felolvasások
. pviÄtifr' ' /■ ■-.AÜESniAj L kiT^yatvra i A Szent István Akadémia Értesítője. A SZENT ISTVÁN AKADÉMIÁNAK IV. KÁROLY KIRÁLY EMLÉKEZETÉRE SZENTELT rendkívüli ülése 1922. évi április hó 9-én. MEGEMLÉKEZÉS IV. KÁROLY KIRÁLYRÓL. Gróf Apponyi Albert elnöktől. Mai ülésünk egy halott emlékének van szentelve és egy meg nem haló kultuszának. A halott IV. Károly, Magyarország apostoli koronás királya, a meg nem haló maga a magyar szent korona. És hol lehetne méltóbban e halottról és e meg nem halóról megemlékezni, mint ennek az akadémiának körében, mely Magyarország első apostoli koronás szent királyától, a magyar szent korona alapítójától veszi nevét és irányítását, mely a katholikus hit és a tudomány felében működik, tehát kétszeres jogcímmel és kötelezettséggel bír arra, hogy a dolgokat, a napi áramlatoktól függetlenül, sub specie aeternitatis szemléje? Sub specie aeternitatis : attól a szellemtől kívánok irányíttatni előadásomban, amely ebben a három szóban nyer kifejezést; értve ez alatt azt az abszolút aeternitas-t, amelyre földöntúli hivatásunknak a hitből eredő tudata vet világosságot és azt a relativ aeternitást, amely amazt, földi alkotmányoknak az enyészet fölé emelt szilárdságában, visszatükrözi. Ezekből a szempontokból nézzük először a halottat. Ifyan, tapasztalatlanul, hiányos fölkészültséggel és olyan környezet nélkül, amely e hiányokat pótolhatta volna, lépett a történelem egyik legválságosabb órájában a trónra, több ország trónjára, melyek összességének köteléke bomladozott és mindegyikök önmagában is megrendült, mialatt kétségbeeset harcban állottak a világ nagyobbik részével, összeláncolva egy hatalmas, de az ellenséges túlerő nyomása alatt szintén már roskadozó szövetségeshez, akit nem