Kövesligethy Radó: A mathematikai és csillagászati földrajz kézikönyve - A tudományos földrajz kézikönyvei 1. (Budapest, 1899)
III. szakasz: Az évi mozgás
Egy ilyen parallaktikus eltolódás azonban mégis mutatkozott tisztán, a bolygókon. Az epicyklois hurokképződése nyilván a Coppernicus-féle rendszerben nem más, mint a Föld Nap körüli útjának tükörképe. A hurok átmérője vagy a retrograd mozgástartama, helyesebben pedig a bolygó epicyclusa tehát visszás arányban fog állani a bolygónak a Földtől való távolságával. És ezen egyszerű gondolatmenettel volt képes Coppernicus a ProLEMAEUS-féle rendszer segítségével megállapítani a bolygók közép naptávolságait, ha egyiket, például a Föld távolságát a Naptól, egységül veszi, így legalább a bolygók sorrendje egyszer s mindenkorra pontosan meg volt állapítva, kitudódott, hogy a Naptól távolabb álló bolygók lassabban keringenek, és Coppernicus ideje óta felfedezett 2 nagy bolygó, az Uranus és Neptunus, továbbá a Mars és Jupiter között keringő több mint 400 apró bolygó szintén teljesen mesterkéletlenül illeszkedett rendszerébe. Sőt ezen rendszer lett az alap, amelyen Kepler a bolygók mozgásának mathematikai törvényeit, ezekből ismét Newton az általános tömegvonzás törvényét olvashatta ki, így az egész modern csillagászat négy lángelmének felépítménye. Hipparchos leírta a bolygók mozgását a Föld körül, Coppernicus a Nap körül. Kepler e mozgást mineműsége, Newton okai szerint írta le. A 147. ábra valamely a Föld pályáján kívül álló B bolygó látszó mozgását magyarázza. Ha a Föld két egymásután következő helyzetéből Fi és Fn-ből a bolygó Bi és Bn helyeire nézünk, akkor ezeket az állócsillagok sphaerájára vetítve B'i és B'n-ben látandjuk. Ez esetben a bolygó látszólag is ugyanazon mozgási irányt követi, mint a Föld, tehát direct mozgású. Az oppositió pillanatához közel azonban a Föld adott időben az F1 F2, a bolygó Bx B2 ívet írja le. Noha ezen két mozgás is egyenlő irányú, vetülete B'x és B'2 retrograd mozgásnak felel meg. Az ábra közvetlenül megtanít arra, hogy a látszó mozgás minden egyenetlensége tisztán a Nap, a Föld s a bolygó állásának különösségéből következik. A bolygó direct mozgású, ha a Földről a bolygóhoz húzott látósugarai egymást a Föld s a bolygó pályáján belül metszik, retrograd, ha a metszés a bolygó pályáján túl történik, és stationáló, ha a látósugarak egymással egy ideig közel párhuzamosan haladnak. A belső