Acta Hungarica 6. (1995)
IRODALOMTUDOMÁNY - Görömbei András: A kárpátaljai magyar irodalom fő sajátosságai
meghonosítani igyekvő szolgalelkűség a kárpátaljai magyar irodalom hagyományait is ijesztően le akarta szűkíteni. Nemcsak az egyetemes magyar nemzeti hagyománytól akarta elszakítani ennek a nemzetrésznek az irodalmát, hanem még a kárpátaljai magyar hagyománytól is. “A Kárpátontúlon ma működő szovjet magyar írók elődei semmiként sem azok a különböző rendű és rangú eszmei meggyőződésű és kötődésű, egymással kapcsolatban alig levő magyar tollforgatók, akik a felszabadulás előtti időkben véletlenül épp az egykori Ung, Bereg, Ugocsa megyében és Észak-Máramarosban tevékenykednek, hanem... sokkal inkább azok a szerzők, akik ugyancsak szovjet magyar írókként a mieinkkel teljesen azonos ideológia alapján, ugyanazon esztétikai elvek szerint, egységes csoportba szerveződve tevékenykedtek a Szovjetunióban a két világháború között, a második alatt és még egy ideig utána is... Zalka Máté, Illés Béla, Hidas Antal, Gergely Sándor, Karikás Frigyes, Gereblyés László, Lányi Sarolta, Gábor Andor, Madarász Emil és mások...”. Az önmagát erősíteni igyekvő dogmatizmus így akarta még 1975-ben is a kárpátaljai magyar irodalom kizárólagos hagyományává tenni azokat az írókat, akik proletkultos dogmatikus hevületükben 1931-ben József Attilát és Móricz Zsigmondot lefasisztázták, s akiknek József Attila azt üzente, hogy majd akkor áll velük szóba, ha egyes számú alanyhoz egyes számú állítmányt tesznek. A kárpátaljai magyar irodalomnak a kötelező optimizmus és az esztétikai dogmatizmus ellenében kellett kibontakoznia. Értékesnek, időtállónak éppen azok a művek minősülnek mától visszatekintve, amelyek szembeszegültek ezekkel a követelményekkel, közvetlen hagyományként vállalták az egyetemes magyar kultúrát és reális képet igyekeztek adni a kárpátaljai magyarság életéről, közérzetéről. Tragikus sajátossága a kárpátaljai magyar irodalomnak, hogy az összetettebb szemlélet kialakítása a dogmatizmus továbbélése miatt egészen a rendszerváltoztatásig áttörhetetlennek bizonyuló akadályokba ütközött. Az irodalom fejlődésének ritmusát a nyitódási kísérletek kibontakozása, majd azok szétzúzása jellemzi. A hatvanas évek közepén Kovács Vilmos pályája mutatja ezt modellszerűen. A hatvanas évek elején készült regénye, a Holnap is élünk a kárpátaljai magyarság második világháború utáni sorsáról adott képet. Megjelenését sok vizsgálat előzte meg, 1965-ben végre kiadták, de azonnal betiltották, kivonták még a könyvtárakból is. Ez a regény a kárpátaljai magyarság több egzisztenciális és morális problémáját vetette föl, mint az egész addigi kárpátaljai magyar irodalom együttvéve. Nem hibátlan mű ez, a főszereplő kivételével nincsenek kidolgozott jellemei, s dialógusai nem képesek az egyéniségek összetett bemutatására. A néhány vonással fölvázolt alakokban mégis sikerült egy korszak hiteles atmoszféráját megragadnia Kovács Vilmosnak. Modern, tömörítő átvetítésekkel mutatja meg a múlt és a jelen tragikus párhuzamait és összefüggéseit. Hősében olyan alakot formál meg, aki történelmi tapasztalatai ellenére sem hajlandó elfogadni sorsának abszurditását. Megpróbál szembefordulni a továbbélő politikai és művészi dogmatizmussal, de menekülésre kényszerül. Kovács Vilmos regénye nemcsak a személyi kultusz időszakának törvénytelenségeiről ad hiteles képet, hanem az ötvenes és hatvanas évek fordulójának nyomasztó társadalmi, szellemi légköréről is. Ezt a regényt társadalomkritikai bátorsága 2 A Kárpáti Igaz Szó 1975. dec. 7.3. p. Neon mell. 38. számából idézi: Bottlik József-Dupka György: Hz hát a hon... Mandátum Kiadó Budapest, Universum Kiadó Szeged, 1991. 191.1. 3 A magyar proletárirodalom platformtervezete. In.: Latinovits Zoltán: Verset mondok, é.n. 165-166. 4 A Holnap is élünk megjelenésének és “fogadtatásának” körülményeit már gazdag szakirodalom elemzi. Pl.: M. Takács Lajos: Regénysors, írósors, sorsregény. In.: Kovács Vilmos: Holnap is élünk. Második, átdolgozott kiadás. Csokonai Kiadó Debrecen, Kárpáti Kiadó Ungvár, 1989. 207-214. és Tóth István: Kovács Vilmos Holnap is élünk című regénye megjelenésének körülményeiről. Hitel, 1995.4.92—100.