Acta Hungarica 18. (2007)

TÖRTÉNELEM - Braun László: Kivándorlás vidékünkről a XIX-XX. század fordulóján

gáltatni a kivándorlók számáról nem lehet, hiszen a hivatalos statisztikai adatok csak az útlevéllel rendelkezőket tartotta számon. Az emberek egy jelentős része azonban titokban, szökve lépte át a határokat. A másik nehéz­séget az támasztja, hogy egyesek többször is megtették a tengerentúlra veze­tő hosszú utat, közben hazatértek családjukhoz, és az oda-vissza utazásokat sem lehet kiszűrni a puszta számadatokból. Egy része a távoli országokban munkát kereső embereknek valóban hazatért. A téma kutatói - Thirring Gusztáv, Puskás Julianna, Szántó Miklós, Várdy Béla - kb. kétmillióra becsülik a Magyarországról kivándoroltak számát. Az emigráció először Magyarország északi megyéiben indult meg. Elsőként a felvidéki német polgárság tagjai keltek útra, néhány év múlva elindult a mezőgazdasági munkások áradata is. A legtöbben Sáros és Zemplén megyékből indultak el szerencsét próbálni. A kivándorlási hullám Zemplénből fokozatosan Ung megyére is átterjedt, ahol valamivel később szintén jelentős méreteket öltött, és a lélekszámhoz viszonyítva nagyon ma­gas volt a kivándoroltak aránya (1899 és 1913 között átlagosan a megyében ezer főre 19,2 kivándorló jutott) [MSK. 1918. 2. táblázat]. Az Ung megyéből történő kivándorlás már 1880-tól kimutatható, igaz, eleinte nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az emigrációnak. Nem is igazán tudtak tenni ellene, hiszen a községi elöljárók kötelesek voltak minden hozzájuk forduló személynek honossági vagy magaviseleti igazolványt kiál­lítani. A külföldi határokon a cselédkönyvet vagy a marhalevelet mutatták fel, s mivel azt ott nem értették, úgy átengedték őket. Bereg megyében a XIX. század utolsó évtizedében kezdődött el, de csak 1900-tól vált jelen­tőssé a kivándorlás, Máramaros és Ugocsa vármegyékben pedig a XX. Szá­zad első évtizedének közepétől nőtt meg az emigráció. Hogy Ung várme­gyére a szomszédos zempléni események milyen hatással voltak, arra szob­­ránci járás szolgabírája egyik jelentésében külön is kitért. Amint írta, a nagymihályi járásból (Zemplén megye) sokan elmentek Amerikába, jelentős pénzösszegeket küldtek haza, aminek a hatására egyre többen hagyják el otthonukat [KTAL. F. 4., op. 1., od. zb. 66., f. 11.]. Eleinte azonban, mint ahogyan az gróf Török Napóleonnak, Ung megye főispánjának 1882-ben a belügyminisztérium számára írott beszámolójából kitűnik, a megyéből kivándoroltak fele (kb. 500 fő) Ungvárról indult útnak. A városokban boldo­gulni nem tudó iparos és kereskedő példája könnyen talált utánzásra a paraszti lakosság körében is. A hegyvidéken a magas népszaporulat és természet adta körülmények miatt még érzékenyebben érintette a földhiány a lakosságot. A helyzeten az sem változtatott igazán, hogy minden évben a felvidéken élők tízezrei kerestek munkát az alföldön. Ez a belső vándormoz­galom már korábban is jellemző volt, így keresték meg a télire való élelmet

Next