Antik Tanulmanyok 2. (1955)
TANULMÁNYOK - Moravcsik Gyula: Magyar-bizánci kapcsolatok Bizánc bukása idején
164 MORAVCSIK GYULA Az említett bizánci források és Pasculo munkájának alapján a következő képet kapjuk az 1451 —1453. évek magyar—bizánci kapcsolatairól. 1451 februárjában II. Murad szultánt fia, II. Mohammed váltotta fel a török trónon, akinek minden gondolata Konstantinápoly meghódítására irányult. Dukas bizánci történetíró szerint éjjel-nappal csak ez foglalkoztatta, álmatlan éjszakáin Konstantinápoly térképét tanulmányozta és terveket szőtt a város elfoglalására. Hogy a bizánci főváros ostromára kellően felkészülhessen és céljait zavartalanul megvalósíthassa, biztosítani akarta magát minden, Nyugat és Kelet felől jövő meglepetés ellen. Ez magyarázza meg, hogy mindjárt trónralépte után baráti követséget küldött Hunyadi nagy ellenfeléhez, Cili éi Ulrikhoz, bizonyára ismervén azokat az ellentéteket, amelyek ez időben Hunyadi és a Cillei-párt között fennálltak, s amelyek Hunyadi befolyását gyöngítették. Hogy a keresztény népek felől teljes biztonságban érezze magát, elsősorban a magyarokkal kellett a békés viszonyt biztosítania. Mohammed 1451 tavaszán Magyarország kormányzójával, Hunyadi Jánossal három évre szóló békét kötött. Ennek a megegyezésnek későbbi megerősítése az 1451 november 20-án kelt békeszerződés, amelynek feltételei közt többek között az is szerepelt, hogy a szultán nem építhet erődítményeket a Duna vonalán.10 E békekötés létrejöttében minden jel szerint közvetítő szerepet játszott Brankovics György szerb fejedelem.11 Miután Mohammed ilyen módon biztosította házát Nyugat felől, 1451 tavaszán a kizsázsiai karaman fejedelem megfékezésére indult, akit azzal vádolt, hogy a keresztényekkel tart fenn kapcsolatot.12 A török történetírók a keresztények közt említik a magyarokat is s azt állítják, hogy Hunyadi szövetségben volt a karamánokkal.13 Valóban nem lehetetlen, hogy Hunyadi ilyen módon igyekezett a törökök erejét lekötni és gyengíteni. 1452 elején Mohammed, hogy elterelje a bizánciak figyelmét hadi készülődéseiről, azt a hírt terjesztette, hogy Magyarország ellen készül, ami a magyarok körében nagy aggodalmat keltett.14 Ugyanakkor azonban állan- 8 Ld. Elekes id. m. 126. 9 Dukas, ed. Bonn. 2 339_12. 10 N. Iorga: Acte si fragmente cu privire la istoria Românilor III., București 1897, 23—27. — V. ö. Teleki József : Hunyadiak kora Magyarországon II. Pest 1852. 204 ; Pears : id. m. 213 ; N. Iorga : Geschichte des osmanischen Reiches II. Gotha 1909. 6—8 ; Schlumberger : id. m. 21 ; L. Bréhier: Le monde byzantin I. Vie et mort de Byzance, Paris 1947. 512—513; R. Guilland: Έπετηρϊς 'Εταιρείας Βυζαντινών Σπουδών 22 (1952) 66. 11 (S)phrantzes, Chronicon Minus, ed Migne : PG 156. 1061 D-1062 A ; Chronicon Maius, ed. Bonn. 3238 A bizánci történetírónak ezt az elbeszélését, amelyet annak az illusztrálására hoz fel, hogy a keresztények semmi támogatást sem nyújtottak a bizánci császárnak, csak az 1451. évi békekötésre lehet vonatkoztatni. Itt ugyanis arról van szó, hogy amikor Mohammed követséget küldött Brankovics Györgyhöz azzal a kéréssel, hogy közvetítse a békét a magyarokkal, a követségben részt vett egy keresztény ember is s ennek a török haditanács egyes tagjai — nyilván a bizánciakkal rokonszenvező Halil pasa pártja — azt a megbízást adták, hogy igyekezzék a szerb fejedelmet e békekötés halogatására rábírni, mert ha létrejön a béke, akkor a szultán rögtön Konstantinápoly ellen fog támadni. Sphrantzes szerint azonban e keresztény követ nem vette figyelembe ezt a tanácsot. — Pearl , id. m. 311. (S phrantzes e tudósítását tévesen 1453-ra vonatkoztatja. Szerinte akkor folytak volna tárgyalások a törökök és magyarok közt kötendő három éves békére vonatkozólag, ami képtelenség. 12 Dukas 23312_19. 13 Elekes : id. m. 175. 14 Historia Torcorum : cod. Vatic.-Barberinianus gr. 111. föl. 50 . G. Th. Zoras : ’Επετηρ'ις Εταιρείας Βυζαντινών Σπουδών 22 (1952) 238. — Ε forrásról Id. Moravcsik Gy. : A magyar történet bizánci forrásai 238—250 ; Byzantinoturcica I. 160—162. — A magyar körökben elterjedt hírekről Elekes , id. m. 413.