Antik Tanulmanyok 44. (2000)
TANULMÁNYOK - Simon L. Zoltán: Keserű aranykor
KESERŰ ARANYKOR 163 vonultató hagyományos bukolikákkal14, míg H. Bardon épp ez utóbbiakat tartja elcsépelt konvenciókból fölépülő mesterkélt tákolmányoknak15. M. von Albrecht szerint Calpurnius pásztoralakjai az ellentéteket összebékítő humanitas menandros־ i eszményére emlékeztetnek16, Bartalucci viszont a költeményekben megnyilatkozó realista, sőt ״ verista” tendencia megtestesüléseinek látja e „harapós kedvű és erőszakos” figurákat17. E sarkalatosan ellentétes nézetek egyik forrása az lehet, hogy a ciklus értelmezésére vállalkozó kutatók szinte kivétel nélkül különválasztva tárgyalják a Servius nyomán merae eclogae-nak nevezett hagyományos idilleket, illetve az úgynevezett panegyrikus eklogákat, elsősorban azért, mert ez utóbbiakat nem szokták valódi bukolikáknak tekinteni18. Sőt Gagliardi — bár sok ponton kevéssé meggyőző érveléssel — arra a következtetésre jut, hogy a hagyományos darabok időben is korábban, még Claudius alatt keletkeztek, az ifjú Nérót ünneplő költemények csak később kerültek a gyűjteménybe 1s. Ez az általánosan elterjedtté vált eljárás csak akkor volna védhető, ha valóban két, eredetileg különálló szövegcsoport hevenyészett egybeszerkesztéséről volna szó. D. Korzeniewski és W. Friedrich kutatásai azonban ennek ellenkezőjét bizonyították: a hét ekloga szigorúan megtervezett, szerves és szoros egységet alkoto0. Feltehetőleg Theokritos Ptolemaios-elogiuma nyomán került a három panegyrikus a ciklus elejére, közepére és végére. A gyűrűs kompozíció középpontjában a tematikailag is központi jelentőségű, az új aranykor beteljesedéséről szóló mű áll, melyet három-három, egyre rövidebb költemény fog közre. Ezek közül a 3. és 5. szinte egészében monológ, a 2. és 6. ún. carmen amoebeum, míg az 1. és 7. eclogában az elbeszélő rész dominál. Ennek megfelelő szigorú rendezettséget mutatnak a tematikus kapcsolódások is: a 3. és 6. ekloga tárgya az ethos és pathos elve szerint bemutatott szerelmi csalódás, a 2. és 5. pedig pásztori életkép. Egy másik tanulmányában Korzeniewski arra is fölhívta a figyelmet,21 hogy a gyűjtemény megkomponálásában fontos — s tegyük hozzá: részleteiben még nem tisztázott — szerep jut a számszimbolikának: a 14 Calpurnio Siculo, un minore di talento. Nápoly 1984. 20. 15 la bucolique chez lui prend un aspect plus en plus artificiel...” Bucolique et politique. RhM. 115 (1972) 10. Lásd még: Les empereurs et les lettres latines. Paris 1968. 16 Geschichte der römischen Literatur . München 1992. II. 786. 17 I pastori di Calpurnio per mordacità e aggressivita paiono più simili a quelli di Teocrito che a quelli virgiliani.” Enciclopedia Virgiliana. Roma 1984.1. 623. 18 Mint M. Schanz: ״...teils wirkliche Hirtengedichte, teils nehmen sie nur das Hirtenkleid.” Geschichte der römischen Literatur. München 1935. II. 488., vagy J. W. Duff: ״ under a bucolic guise...are essentially court-poetry.” A Literary History of Rome in the Silver Age. London 1960. 268. I ״ Vittima dell’ ordine di trasmissione delle sue egloghe, che non corrisponde della loro composizione.” i.m. 29. 20 D. Korzeniewski: Die Eklogen des Calpurnius Siculus als Gedichtbuch. MusHelv.29 (1972) 214., W. Friedrich. Nachahmung und eigene Gestaltung in der Dichtung des Calpurnius Siculus. Diss. Frankfurt/Main 1976. 14. 21 Nérón et la Sibylle, Latomus 33 (1974) 921.