Antik Tanulmanyok 44. (2000)
TANULMÁNYOK - Simon L. Zoltán: Keserű aranykor
SIMON L. ZOLTÁN KESERŰ ARANYKOR CALPURNIUS SICULUS EKLOGÁI 1. Iulius Caesar Scaliger élménybeszámolója (״...laxus enim et tumidus est. Is tamen, cum versus saepe fundat non contemnendos, permittit me legentem dormitare, nusquam acuit, nusquam tenet, avecque frequenter absolvere quae vixdum occoepi videre.1״) egy hajdan nagyra értékelt költő poeta minorrá való lefokozódásának kezdeteit jelzi. Calpurnius Siculus nemcsak a késő ókor és a középkor századaiban számított ismert és sokat utánzott auctornak.2, népszerűsége a humanizmus és az immár nemzeti nyelveken megszólaló árkádizmus korában is töretlen volt, sőt a Vergiliuséval vetekedett. Calpurnius-reminiszcenciák Sannazaro vagy Garcilaso de la Vega költészetében éppúgy kimutathatóak, mint Tasso Amintayaban vagy Ronsard pásztori versezeteiben. De még a XVIII. században sem csupán a florilegiumkompilátorok kedvence: Gessner személyében még mindig utánzóra talál, Fontenelle pedig, Discours sur la méthode de Véglogue c. értekezésében, legalábbis ami az aranykorábrázolást illeti, egyenesen Vergilius fölébe helyezik. A múlt század pozitivista filológiája azután végképp kijelölni vélte szerzőnk helyét a római irodalom kánonjában: a ״ poéte mineurau demier rang” sommás ítélete együtt formálódott az ezüstkor irodalmának egészét ״ üres, virágos nyelvet hajhászó hanyatlásként”, leíró és elmarasztaló fölfogásával. Lassan indult meg művének behatóbb kutatása is, bár Sarpe már 1819-ben fölvetette a Nero korára való datálás lehe t Iulius Caesar Scaliger. Poetices Libri Septem. Lugduni 1561. Reprint: Stuttgart 1987. 2 Két régi tanulmány fogalkozik e témakörrel: E. Baehrens: Die Eklogen des Calpurnius im Mittelalter. RhM. 30 (1875) 628. és 1V P. Mustard-. Later Echoes of Calpurnius and Nemesianus. AJPh 37 (1916) 73. 3 ״.... he is next in importance to Virgil himself, for his influence can he seen quite dearly in the Latin pastoral of the Renaissance.L. Grant-. Neo-Latin Literature and Pastoral. Durham 1965. Lásd még: M. Calogero: T. Calpurnius Siculus. Padova 1975. 4 ״Oserois-je avoiier qu’il me paroit que Calpurnius, Auteur qui n’est pas du merite de Virgile, a pourtant mieux traité un sujet tout semblable?” De Fontenelle: Les Poésies Pastorales avec un Traité sur la Nature de l’Églogue et une Digression sur les Anciens et les Modemes. A la Haye, chez Antoine van Dole, MDCCXXXVI. 126. 5 GerőJ.: A római irodalom története. Besztercebánya 1906. 75.