A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 5. 1878-1879
I. Irodalmi dolgozatok - Dr. Hampel József: Őskori emlékek a békésmegyei múzeumban
EMLÉKEK. 47 a legtöbbször hallgatással mellőznek, tiszta képet nyernünk, mint eddig, mikor csak nevekről, vagy legföljebb világra szálló tetteikről birtunk némi tudomással. A pogány magyarok bejövetele rekeszti be a históriában a népvándorlási kort, de a régész nem áll meg ez időponton, hanem ezentúl is viszi ősrégészeti tanulmányait. A benepusztai, szolyvai, galgóczi, pilini és egyéb érdekes leletek mindig a pogány magyarok műveltségére derítnek fényt, élénken emlékeztetnek bennünket keleti származásukra. Megleltük fegyvereiket, és diszítményeiket, és rendesen ott van a többi tárgyak mellett a kengyelvas is, mert hiszen lóháton szokták őket temetni. A pogány kor legutolsó szakából a XI. századból, mikor már országszerte terjedt a kereszténység, származik egy temető, melyet itt a megye területén nem rég fedeztek fel. Mokry Sámuel úrnak köszönhetjük, hogy a gerendási nagyérdekű temetőről nemcsak tudomásunk van, de hogy ottan a tavaszszal az orsz. rég, és emberi, társulat költségén tervszerű ásatásokat is lehetett rendezni, melyről az ásatásokkal megbízott nagy érdemű tagtársunk Zsilinszky Mihály úr pontos jelentést adott. „Békésmegyei Gerendás vidéke egészben véve sík róna, itt-ott földházak hullámai által érdekesitve. A próbaképen egy méternyi mélységben és 26 méter hosszúságban, ásatásokban, azonnal három emberi csontvázra bukkantak, melyek egyenlőtlen távolságban egymástól, de fejjel mind nyűgat felé feküdtek. Aztán az első sorokban több rendbeli csontvázat és azok közül néhány bronz karika gyűrűt és Szt. István korabeli pénzdarabot találtak. Egy fél napi ásatás után tisztában voltak a felől, hogy itt egy régi temetkezési helyen vannak, és hogy azok a csontok, a legelső három magyar király idejéből valók tehát több mint 800 évesek.