A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 5. 1878-1879

I. Irodalmi dolgozatok - Dr. Hampel József: Őskori emlékek a békésmegyei múzeumban

EMLÉKEK. 47 a legtöbbször hallgatással mellőznek, tiszta képet nyer­nünk, mint eddig, mikor csak nevekről, vagy legföljebb világra szálló tetteikről birtunk némi tudomással. A pogány magyarok bejövetele rekeszti be a histó­riában a nép­vándorlási kort, de a régész nem áll meg ez időponton, hanem ezentúl is viszi ősrégészeti tanul­mányait. A bene­pusztai, szolyvai, galgóczi, pilini és egyéb érdekes leletek mindig a pogány magyarok mű­veltségére derítnek fényt, élénken emlékeztetnek bennün­ket keleti származásukra. Megleltük fegyvereiket, és diszítményeiket, és rendesen ott van a többi tárgyak mellett a kengyelvas is, mert hiszen lóháton szokták őket temetni. A pogány kor legutolsó szakából a XI. századból, mikor már országszerte terjedt a kereszténység, szárma­zik egy temető, melyet itt a megye területén nem rég fedeztek fel. Mokry Sámuel úrnak köszönhetjük, hogy a gerendási nagyérdekű temetőről nemcsak tudomásunk van, de hogy ottan a tavaszszal az orsz. rég, és emberi, társulat költségén tervszerű ásatásokat is lehetett ren­dezni, melyről az ásatásokkal megbízott nagy érdemű tagtársunk Zsilinszky Mihály úr pontos jelentést adott. „Békésmegyei Gerendás vidéke egészben véve sík róna, itt-ott földházak hullámai által érdekesitve. A próba­képen egy méternyi mélységben és 26 méter hosszúság­­ban, ásatásokban, azonnal három emberi csontvázra buk­kantak, melyek egyenlőtlen távolságban egymástól, de fejjel mind nyűgat felé feküdtek. Aztán az első sorok­ban több rendbeli csontvázat és azok közül néhány bronz karika gyűrűt és Szt. István korabeli pénzdarabot talál­tak. Egy fél napi ásatás után tisztában voltak a felől, hogy itt egy régi temetkezési helyen vannak, és hogy azok a csontok, a legelső három magyar király idejéből valók tehát több mint 800 évesek.

Next