A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 9. 1882-1883
I. Irodalmi rész - Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál emlékezete
30 WALLASZKY PÁL tény volt, hogy minden kitüntetést elhárított magától, de külső megjelenése, nemes magatartása, tekintélyes alakja, hosszú arcza, értelmet kifejező magas homloka és komoly szelidsége önkénytelenül is hódolatot parancsoltak. Terray Károly a következő szavakban jellemzi őt mint embert és papot: „Magas karcsú testalkata, erős de kellemes hangja s kitűnő emlékező tehetsége csak a nyolczvanas évek gyengítő befolyásának engedett. Korán feküdt le, s korán kelt, mindennapi sétája reggel a templomi ima után a városon túli kies dombon fekvő gyümölcsösébe vezette, honnan visszatérvén a betegeket és mindazokat szokta felkeresni, kik ügyefogyott helyzetükben tanácsát, oktatását, vigasztalását oly szívesen hallgatták. Vasárnapi ájtatoskodás után híveit sorban látogatta, hogy azoknak családi viszonyaival megismerkedvén, nemcsak szónoklata, de társalgása által is gyakorolhasson befolyást erkölcsi életekre. Családja szerette, övéi tisztelték. Annyira mérsékletes volt, hogy indulatait tökéletesen hatalmában tartotta; bárt csak éltesebb korában, vízzel sokszorosan feleresztve ivott. Szívesen társalgott nemcsak egykorúakkal, de fiatalabbakkal is, és ha ez utóbbiaknál szellemi tehetséget vett észre, azoknak czélszerű fejlesztésére buzdította őket. Mondják, hogy mikor három supplicáns ifjút asztalánál megvendégelt, s azok e kérdésre : mi a „bibo“ szónak múlt ideje „bibsi, bapsi bibi“ feleltének, a legutóbbinak elébe boros üveget tett e tréfás kifejezéssel : „Dat bibere bibi, bipsi, bapsique carebunt.“ S midőn híveinek egyike egszerüségében mondá : „régen nem láttam lelkész urat“ — „Elég nem jó, válaszoló Wallaszky — holott engem minden nap láthatni a templomban.“ Egyházának tagjai ragaszkodással vették körül, de betegeskedése miatt azon meggyőződésre jutott, hogy