A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 9. 1882-1883

I. Irodalmi rész - Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál emlékezete

30 WALLASZKY PÁL tény volt, hogy minden kitüntetést elhárított magától, de külső megjelenése, nemes magatartása, tekintélyes alakja, hosszú arcza, értelmet kifejező magas homloka és komoly szelidsége önkénytelenül is hódolatot paran­csoltak. Terray Károly a következő szavakban jellemzi őt mint embert és papot: „Magas karcsú testalkata, erős de kellemes hangja s kitűnő emlékező tehetsége csak a nyolczvanas évek gyengítő befolyásának engedett. Korán feküdt le, s ko­rán kelt, mindennapi sétája reggel a templomi ima után a városon túli kies dombon fekvő gyümölcsösébe vezette, honnan visszatérvén a betegeket és mindazokat szokta felkeresni, kik ügyefogyott helyzetükben tanácsát, okta­tását, vigasztalását oly szívesen hallgatták. Vasárnapi ájtatoskodás után híveit sorban látogatta, hogy azoknak családi viszonyaival megismerkedvén, nemcsak szónok­lata, de társalgása által is gyakorolhasson befolyást er­kölcsi életekre. Családja szerette, övéi tisztelték. Annyira mérsékletes volt, hogy indulatait tökéletesen hatalmában tartotta; bárt csak éltesebb korában, vízzel sokszorosan feleresztve ivott. Szívesen társalgott nemcsak egyko­­rúakkal, de fiatalabbakkal is, és ha ez utóbbiaknál szel­lemi tehetséget vett észre, azoknak czélszerű fejleszté­sére buzdította őket. Mondják, hogy mikor három sup­­plicáns ifjút asztalánál megvendégelt, s azok e kérdésre : mi a „bibo“ szónak múlt ideje „bibsi, bapsi bibi“ felel­tének, a legutóbbinak elébe boros üveget tett e tréfás kifejezéssel : „Dat bibere bibi, bipsi, bapsique carebunt.“ S midőn híveinek egyike eg­­szerüségében mondá : „ré­gen nem láttam lelkész urat“ — „Elég nem jó, vála­­szoló Wallaszky — holott engem minden nap láthatni a templomban.“ Egyházának tagjai ragaszkodással vették körül, de betegeskedése miatt azon meggyőződésre jutott, hogy

Next