Bölcseleti Közlemények 9. (1943)

Kecskés Pál: Visszapillantás ötven évre

VISSZAPILLANTÁS ÖTVEN ÉVRE. A múlt század utolsó évtizedeiben világszerte megújhodó skolasz­tikus bölcselet nagy magyar úttörője, Kiss János, a Szent István-Társulat akkori igazgatója, az általa alapított s akkor már hetedik évfolyamban megjelenő Bölcseleti Folyóirat 1892. évi első számában vetette fel ma­gyar bölcselettudományi társaság létesítésének az eszméjét, melynek célja a külföldön működő egyesületekhez hasonlóan, a keresztény szel­lemű bölcselet művelése és terjesztése lenne. A követendő mintaképet is megadta a párizsi Szent Tamás Akadémia szervezetében. A katolikus társadalomban az eszme eleven visszhangra talált, a szerkesztő cikkére számos helyeslő és biztató válasz érkezett, a katolikus sajtó többi orgánumai is magukévá tették a gondolatot. A biztató kilátásoktól elhatározásában megerősödve, a terv kezdeményezője egy májusi délután a legszámottevőbb érdeklődőket lakására előzetes értekezletre hívta meg, melyen az elnöki tisztet Wolafka Nándor apát-kanonok, miniszteri osztálytanácsos látta el, ki szintén foglalkozott a skolasztikus böl­cselettel, az Aeterni Patris enciklikához kommentárt is írt. Miután az értekezlet megfontolás tárgyává tette egy skolasztikus szellemű bölcseleti társaság jelentőségét a hazai tudományos életre és a hitéletre, az érdeklődők jelentős számában, tekintélyes személyében a működés sikerét biztosítva látva, elhatározta a társaság megalapítását s a rövidesen összehívandó alakuló gyűlés elé terjesztendő alapszabá­lyokat is részletesen megvitatta. Azután megállapították az alakuló ülésre meghívandók névsorát, amelyben ott találjuk a kilencvenes évek tudományos téren jelentős egyházi férfiait s néhány világi ember nevét is. A névsort Bita Dezső, a budapesti egyetem érd.­rectora nyitja meg, sorra következnek a pesti egyetem teológiai karának személyük vagy szakjuk szerint érdeklődőknek tekinthető tanárai, mint Bognár István, Kisfaludy Árpád Béla, a világi professzorok közül Lubrich Ágost, a fribourgi egyetemen működő Michel Leó dominikánus ; ott szerepel a névsorban sok vidéki teológiai tanár, így Dudek János, Franciscy Lajos, Gál Sándor, Kereszty Viktor, Kovács Sándor, Krammer György, Prohászka Ottokár, Székely István, Steécz György, Tóth János, Walter Gyula, Vucskics Gyula ; a szerzetestanárok, mint Csaplár Benedek, Damián János, Hajdú Tibor, Kőrössy Albin, Martin Péter, Mihályfi Ákos, Pintér Kálmán, Szabó Szádok, Szentes Anzelm, Tomcsányi Lajos, Zoltványi Irén ; a világiak közül ott találjuk Gyürki Ödön, Karcz

Next