Greguss Ágost - Hunfalvy János (szerk.): Család könyve - hasznos ismeretek és mulattató olvasmányok, 1855

Hunfalvy János: Család, nevelés

CSALAD, NEVELES. Az ember családot alkot,ebben leli egyéni teljességét. A család a társadalom és állam alapja, az ő kebelében rejlenek a magán és közerények, tenyészik a munka, rend és er­kölcs, mellyek a nemzetet nagggyá, szabaddá és boldoggá teszik. Hol a családi élet ép és romlatlan, ott a társadalom és állam is erő­sen és szépen rejlik; hol ellenben a családi élet fonák és romlott, ott a társadalom és állam fáját is emésztő férgek őrlik, s a nem­zet végbukása felé hanyatlik. A család rendeltetése nemcsak a gyer­mekek nemzésében, hanem főleg azok neve­lésében áll. A tanoda leginkább csak oktatni, azaz a gyermek elmebéli tehetségeit föl­ébreszteni és kifejteni, s tanítani, azaz isme­reteket és tudományt közleni tud. De a szo­rosabb értelemben vett nevelést, azaz a lel­kihet és jellem képezését csak az apa és anya képes teljesíteni. Gyönge benyomásokból táplálkozik a kisded lelke, halkan és észre­­vehetlenül fölveszi a magvakat, mellyek aztán benne kicsiráznak, nőnek és virágoznak jó illatot árasztva, vagy burján és gyom gya­nánt undorító bűzt terjesztve. Mikor a gyer­mek a család kebelében megromlik, akkor az többnyire egész életére nézve el van veszve, kevés esetben sikerül annak újjászü­letése, gyökeres javulása. Oh, vajha min­den szülő meggondolná, hogy gyermekük mennyországa vagy pokla a család kebelé­ben készül; vajha minden szülő ismerné ma­gasztos feladatát, s akarná és tudná azt megoldani! Valóban a szülők vállait súlyos felelősség nyomja, gyermekük üdvéről ők fognak számot adni. Természeti ösztön és kényszerűség al­kotja a családot, ámde szeretet és tiszta er­kölcs megszentelik azt. Hol szeretet és erkölcs nincs, ott a család kivetkőzik emberi méltó­ Család könyve ságából, ott az többé nem az erények kertje, hanem a bűn és vétek tanyája. Kölcsönös szeretet és tisztelet ölelje körül a házastár­­sakat, a szülőt és magzatot, a fivért és nő­vért. De a szeretet magában vak , ha az értelem nem gyújt neki szövétneket, mert a szeretet csak meleget, világot pedig az érte­lem áraszt a család körébe. Szeretetben kü­lönösen a nő rendeltetése nyilatkozik, az ér­telmiség meg főleg a férfi tulajdona legyen. Mert a nő sajátszerűsége abban áll, hogy bi­zonyos érzelemmel van felruházva minden igaz, szép és jó iránt, s ösztönszerít tapintat­tal, mellynél fogva a helyest a helytelentől megkülönbözteti, s kiszámitó okoskodás nél­kül magát cselekvésre elhatározza. Az igazi nő nyugodtan és csöndesen, elégedten és szerényen szeretett önötteinek körében ma­rad , hálás szívvel ragaszkodik a földhöz, mellyen világra született, melly­et táplálta és ápolta, átmelegült és átmelegítő szívvel szenteli magát kisded köre boldogitásának. A férfinak belátással és erélylyel cseleked­nie, hatnia kell kisebb és nagyobb körben; vivnia, küzdenie, teremtenie és alkotnia kell, hogy családja, hazája jólétét biztosítsa. Hogy rendeltetését a család feje, az atya, ki talán községének, hazájának is szolgál, kimivelt értelem, felvilágosult ész nélkül el nem ér­heti, abban senki sem kételkedik. De vala­mint az apa nem apa, ha a szeretet melege nem dagasztja kebelét, úgy az anya sem tel­jesítheti kötelességeit, ha természeti esze nincs kifejtve, ha keble a balvélemények, a tudatlanság sötétlő tanyája. A gyermekek helyes nevelése mindenesetre a tudást és ismeretet épen úgy kívánja meg, mint a sze­­retetet; apa és anya pedig különösen a gyer­mek nevelésében is kiegészítik egymást. Mindenkornak saját világnéz­ete és eszméi

Next