Greguss Ágost - Hunfalvy János (szerk.): Család könyve - hasznos ismeretek és mulattató olvasmányok, 1856
A czigány s a három ördög
A CZIGÁNY S A HÁJAIM ÖRDÖG. Egyszer egy furfangos bűvész két tanítványával sok országot járt be, hogy lássa, mint forog a világ. Egy estve czigányhoz jöttek s szállást kértek. Csak a czigánynő volt odahaza; férje a kocsmában volt. „Szívesen adnék szállást,“ mond a czigányné, „de férjem megverne, ha haza jön!“ „No hisz annyira csak nem kerül a dolog!“ mondá a bűvész; „mindjárt lefekszünk a sarokban s ott nehezen fog észre venni!“ Most a czigánynő nem akarta elutasítani, szalmát hintet s a három utas lefeküdt; első helyre a bűvész, egyik tanítványa a középre, másik a falhoz. Mikor a a czigány jó részegen hazajött, káromkodni és lármázni kezde,s feleségének ment: azt hiszed, részeg vagyok, hazudsz!“ „De uram, hisz semmit sem szóltam!“ Ezenben megpillanta a három utast a földön. „Ha a kígyó, kit bujtattál oda?“ „Fáradt utasok!“ „Ejnye szedte vette, hát nem hálhattak ezek az utczán!“ S ezzel otthagyta feleségét s az elsőt kire bukott kezdé tusnakolni, s ez maga a bűvész volt. Ez meg sem mozzant. Mikor másnap reggel az utasok megköszönték s búcsúzni akartak, a czigány már kialudta mámorát s bocsánatot kért, hogy őket megverte , nem örömesítette, de ha jó kedvben van, kell hogy valakit megverjen. A bűvész így szólt: ,jól van, hisz nincs ember hiba nélkül!“ Ezzel odább mentek. Esztendő múltán megint ott szállt meg a bűvész két tanítványával. A czigány most sem volt otthona, hanem mint rendesen, mikor pénze volt, a kocsmában. A bűvész ez alkalommal a középre feküdt. Mikor a czigány részegen hazajött, megint káromkodott és lármázott s verte a feleségét, s midőn ez megmondd, hogy a három szegény utas megint itt van, ott hagyta feleségét s a középsőt ütötte verte. „Most ezen van a sor!“ mondá magában, hanem megint a bűvész volt, akit vert. Másnap reggel újra bocsánatot kért s a bűvész megint igy szólt : „jól van, hisz nincs ember hiba nélkül!“ Ahárom utas esztendő múlva harmadszor is betért a czigánynál; most a bűvész a falhoz feküdt. Mikor a czigány a kocsmából ittasan hazajött, szántszándékkal a harmadikat verte. „Most nincs mit egymásnak szemrehányjanak!“ mondá magában, „mindenkinek kijutott a magáé, hanem most is csak a bűvész kapta a verést. Mikor másnap reggel búcsúztak, a czigány megint kérve kért bocsánatot divatlanságáért; épen nem akar roszat tenni; de mikor jó kedvben van, kell hogy valakit verjen. Ebből a bűvész látta, hogy tulajdonkép jó szive van s igy szólt hozzá : „kérj magadnak háromféle kegyelmet!“ „Tehát kérek magamnak, mond a czigány, olly pénzzacskót, melly soha ki ne fogyjon , azután olly tükröt, mellynek az a tulajdonsága legyen, hogy ki egyszer belé néz, ki se mozdulhasson helyéből, mig csak ki nem lököm, s harmadszor egy körtvefát a házam előtt mindig rakva gyümölcscsel s azon tulajdonsággal, hogy ki rá mászik, le ne jöhessen, mig le nem taszítom.“ „Úgy legyen!“ monda a büvész s ezzel tanitványival elment. A czigány nagyon örült, mikor másnap kívánságait betöltve látá. „Most megvan a mit szivem kíván; mostantól fogva mindig vígan élhetem világomat!“ Attól fogva mindennap reggeltől napestig a kocsmában volt s úgy élt mint valami király avvagy császár, mindig csak disznóhúst evett s mindig édes rozogkót ivott. Hanem végre, midőn ideje volt, hogy meghaljon eljött az ördög s mondá : „Na Midi bátyám, most enyim vagy, talpra, kövess!“ „Mindjárt nyomban, csak holmimat szedem össze, nézd addig ama tükörbe, hogy micsoda szép ficzkó vagy te!“ Az ördög örömest tette, mert hisz ő is azt véli, hogy szép s a hol lehet, tükörben nézegeti magát. A czigány ezenben kovácsmühelyébe ment s ott egy harapófogót tüzesitett, azután visszajött, az ördögöt orránál fogta s megégette és kinyújtotta azt; szegény nem mozdulhatott helyéből, s az iszonyú kínjában csak ordítozott. Ekkor végre a czigány kilökte, hogy csak úgy repült ki az ajtón. De az ördög örült s lóhalálában szaladt. A czigány gondolta .