Délibáb - Nemzeti Szinházi Lap, 1853 (1. félév 1-26. szám, 2. félév 1-26. szám)

Első félévi folyam - 1853-01-16 / 3. szám

ím­e tünde színeket: Benn szárasztja képüket, Egy szégyenpir gyanánt----­Nem kerülik ki lesben őrködő Figyelmedet, sem egyes emberek , Sem a család, sem a különböző Faj csoportok s osztályok életének Rejtelmei. S miként e részletek, Egészében a társadalmi létnek, Szintúgy berajzolandja majd magát Szellemednek művészi albumába Az élet általános oldalának Fönséges arcza: nemzet, társalom, Az álladalmi lét s a nagy világ, A föld minden népének társadalma, És ezeknek élettörténete. De szellemednek dúzs képcsarnoka, E tarka fényű zsibongó csoportok, Még eddig csak sötétben rejlenek, A léleknek benső kamráiban, Mint sziklához lánczolt Prometheus, Tenger mélyében rejlő drága gyöngy, Örök világ, melly a kriptában ég, Puszta szigetben istenek zenéje, Hozzáférhetlen béretek báj virága, És túlvilági kerteknek gyümölcse. Hanem ki fogja most napfényre hozni Rejtekükből e szellemkincseket? „Itt a göcs !”................... Bár költő és ítész valál e pontig: Ám a színésznek csak kelméje voltál. E pont az, mellyen meg fog válni majd: Minő kegyében állsz az isteneknek. Itt az elválasztó határvonal A színművészet túlvilága és Az élet innenső világa közt. Hol a túlsó partokról ezt kiáltják:

Next